Az elmúlt közel négy és fél évtizedben Johnny Winter egyedülálló gitárjátékával hatalmas népszerűségre tett szert a bluesrajongók berkeiben. Visszaemlékezéseiben megemlíti, hogy fehér - sőt, kinézetre inkább albinó - létére leginkább a fekete közösségnek köszönheti, hogy egyáltalán utat talált a blues világába. "Mindig feketék által látogatott klubokba jártam, és mindig szívesen láttak maguk között."
1962-ben összesen két fehér ember vett részt a Beaumont-i Raven klubban B. B. King koncertjén: a 17 éves Johnny és öccse. Johnny mindenképpen szeretett volna egy színpadon muzsikálni a Királlyal, aki végül a haverok unszolására odaadta legendás gitárját Johnnynak, és hagyta rajta játszani őt. A nóta végén a közönség állva tapsolt, s King is elismerően bólogatott.
1969-ben szerződött a Columbia kiadóhoz, s szinte azonnal magához vonzotta azokat a rajongókat, akik Jimmy Page-en és Eric Claptonon keresztül épp csak felfedezték a klasszikus bluest. Abban az évben megjelent lemeze után egyértelművé vált, új gitárzseni került a nemzetközi színtérre. A rádiók játszási listáján dalai előkelő helyre kerültek, főképp az I'm Yours and I'm Hers.
A Robert Johnson-féle "country blues" és az elektromos gitáron alapuló blues-rock határmezsgyéjén haladva a '70-es évektől kezdődően egészen napjainkig Johnnyt egyértelműen a legjobbak között tartják számon, s éppen imádott és tisztelt bálványai, Muddy Waters és John Lee Hooker egyengették karrierjét. Sőt, az új generációnak már ő mutatta be Muddy Waterst, hiszen a producere és a gitárosa volt a Grammy-nyertes Hard Againnek, csakúgy, mint a szintén Grammyre jelölt I'm Ready című lemeznek. Az együttműködés páratlan sikert hozott.
Népszerűsége az új évezredben mit sem kopott, amit telt házas koncertek, további Grammy-nominációk és egyéb rangos elismerések is bizonyítanak.
2008. október 27. 20:00 Petőfi Csarnok - Johnny Winter, előzenekar: Little G. Weevil
