A kaihot úgy kell elképzelni, mint egy hol vidám, hol bús, hol csintalan, hol merengő, hol extatikus, hol nyugodtra váltó hangulatot, amely akár egy vásári mulatságban, akár egy hatalmas megapop koncerten ugyanúgy megteremti akár a melankolikus, akár a vidám hangulatot.
Tuure Kilpeläinen a pop-rock valamennyi csínját-bínját ismeri, rendkívül szórakoztató előadó, nagyszerű dalok szerzője - tájékoztatnak a szervezők. Erőteljes hangját instrumentális zene kíséri. Nem a gépzene ünnepe tehát ez: hangzása divatosan régies, Bob Dylanre és Norah Jonesra emlékeztet. Kilpeläinen mégsem a retrót lovagolja meg: saját élményeken alapuló éneke kivételesen őszintén hat. Tuure Kilpeläinen mindhárom eddig megjelent albuma ("Tuure Kilpeläinen" - 2003, "Just" - 2005, "Kysymyksiä sudelle" - 2006) egyaránt nagy szakmai és közönségsikert aratott. Megkapó dalszövegei a finn fiatalok hétköznapi életéről szólnak: szerelemről, vágyakozásról, életről és halálról. Kilpeläinen dalai sűrűn hallhatóak, de számos finn énekes (például Jonna Tervomaa, Jorma Kääriäinen, Jippu, Jani & Jetsetters) is ismertté tette őket.
Timo Kiiskinen (képünkön) a finn keserédes zene mestere, hosszú évek óta számos kiváló érzelmes és bensőséges dal szerzője és előadója. Ami Portugáliában a fado, Spanyolországban a flamenco vagy Amerikában a blues, az Finnországban a Timo Kiiskinen képviselte kaiho, a keserédes muzsika, amely a szláv és a nyugati folk-rock, a country és a blues hagyományaira épül. Timo Kiiskinen Finnország válasza a brazil Caetano Velosóra vagy az amerikai Neil Youngra.
