Valószínű, hogy az 1984-1995 között működő Kézi-Chopin a múlt század végi magyar rocktörténelem egyik sajnálatosan kevéssé ismert epizódja marad, ha tavaly nem születik meg az a logikus, ámde cseppet sem kézenfekvő elhatározás, hogy a korszak fontosnak vélt zenekarainak ?régi/új? anyagai megjelenjenek. Az ötletgazda, a 1G Records kiadó az Underground katalógusnak nevezett vállalkozás kapcsán a Kézi-Chopint is megkereste, 2009 őszén pedig ? mások mellett ? a boltokba került az együttes Sokáig éljen a kommersz! című válogatáslemeze, melyen az együttes eddigi két albumáról (Utolsó magyar playboy - 1991, Ígéret földje - 1993) vannak felvételek, illetve egy kiadatlan, 1995-ös demó négy dala.
Az esemény kapcsán a Gödör tavaly novemberben fesztivált rendezett, amelyre a Kézi-Chopin ?csupán illendőségből? kapott meghívást, hiszen utoljára 1995-ben, a Szigeten léptek föl. Tulajdonképpen a szerencsés csillagállásnak köszönhető, hogy az együttes vállalkozott egy rövid műsorra a 14 és fél évvel azelőtti felállásban (Csehy András ? basszusgitár, Glatz Gábor ? dob, Legát Tibor ? ének, Papócsi László ? billentyűsök, Tóth László ? gitár), azonban a sikeren felbuzdulva úgy döntöttek, hogy amint lehetőség nyílik rá, adnak egy ?igazi?, ?hosszú? koncertet.
