Laár, Bornai, Lengyelfi és Márton már a nyolcvanas évek elején is amolyan szabad szellemi foglalkozású ellenállók voltak. Rezisztensek nagyjából mindennel szemben, kivéve az olyan fontos, mégis igen ritka dolgokat, mint a gondolkodás és a gondolat. Bábu vagy, mondták, és bár voltak, akik a fogukat szívták, mégis be kellett látni, náluk van a pont. Festett arc, jelmezek, vagy épp néha a csupasz valóság, szokatlan hangzás, új hullám - ahogy akkoriban skatulyázták őket. A KFT annyira eredeti volt, hogy még ma is zavarba ejtően az. Magyarul simán elő lehet venni bármelyik korongjukat, mai füllel és tudással is bejön, másrészt meg szénné röhögjük magunkat minden sorukon, és zavartan konstatáljuk, hogy semmi nem változott. A KFT volt, hogy felfüggesztette magát, volt, hogy nem voltak sem kívánatosak, sem higiénikusak, volt, hogy nem volt annyi siker, pénz, nő és csillogás, de A KFT maradt. Album legutóbb két éve jelent meg (A Bábu visszavág, 2008), a zenekar ezzel együtt folyamatosan fókuszban maradt lenn a Földön, fenn az égen, sőt a világűrben is.
KFT a Szeparéban
Budapest, Szeparé Bisztró, 2010. január 27. szerda 20.30
