Olyan előkelő pozíciót, mint a "Rap királya" nem szokás csak úgy osztogatni; főleg nem az Egyesült Államokban. Egy olyan országban, ahol a Soul keresztapja: James Brown és keresztanyja: Aretha Franklin, nem dobálóznak a megkülönböztető jelzőkkel, valamivel ki is kell érdemelni azt.
Szó szerint ez történt a harlemi születésű Kurtis Walker-ral, aki a hatvanas évek közepén már hátulgombolósként családjának önjelölt DJ-eként készült a karrierjére. Édesanyja soul és R&B iránt táplált zeneszeretetét megörökölve az otthoni lemezjátszójukon cserélgette a fekete 45-ösöket (kislemez), szülei és az ismerősök kéréseit teljesítve.
1972-ben már tizenéves fejjel saját partikon zenélt New York belvárosában, a lakóházak övezte parkokban felállított sound systemeken. Azokban az időkben ragadott először mikrofont és buzdította az embereket, akik vevők voltak a stílusára. Egy ilyen partin találkozott későbbi menedzserével, Russel Simmons-szal, aki később 78-ban nyíló klubjának, a Night Fever Disconak állandó fellépőjeként szerepeltette. Még abban az évben egy tehetségkutató versenyen való részvétele megnyitotta végre számára a hőn áhított hírnév felé vezető utat. Akkoriban Grandmaster Flash volt a DJ-e, és igaz a versenyt nem sikerült megnyernie, de annál inkább a Mercury Records lemezszerződését, ami sorsfordító lett az ő, és természetesen a raprajongók életében is.
1979-ben, első hivatalosan megjelenő kislemeze, a "Christmas Rap" 370.000 példányban fogyott el, az volt az első bizonyítéka annak, hogy valami komoly dolog vette kezdetét Kurtis életében, ami egy évvel később egy sikeres nagylemezben realizálódott a nagyérdemű előtt. Az erről kimásolt első kislemez, a "The Breaks" bearanyozódása (500 ezer eladott korong) jelentett igazán nagy eredményt számára. Így, mint az első igazi szóló rapsztár írhatta be magát a hip-hop történelemkönyvébe.
Nem kellett túl sok időnek eltelnie, és hamarosan a reklám és a média is felfigyelt rá. Elsőként kapott szerződést egy TV reklám szereplésre, nem kisebb cégnél, mint a Coca Cola Company, a Sprite kampányának arcaként. A főműsorként vetített Rambo első reklámszünetében láthatta őt egy időben az egész ország (USA).
Évente megjelenő albumai közül a negyedik, "Ego Trip" (1984) című albumának húzóslágere a "Basketball" rendkívüli sikereket aratott, hiszen New York mindig is nagy érdeklődést mutatott a kosárlabda sport irányába.
Fellépések és turnék sorban követték egymást, ahol szintén, mint az első rap előadó járhatott Európában. 1993 februárjában Magyarországon is tiszteletét tette már egyszer Grandmaster Flash társaságában egy őrületes telt házas buli keretében (4000fő).
A 80-as évek elején New Yorkban a klubtulajdonos, később a Def Jam lemezcég alapítója- Russell, öccse, Joseph (Run-Run DMC) lett Kurtis mögött az állandó DJ. Fiatal kora ellenére igen jól bánt a lemezjátszókkal. Annyira összeszokott csapatot alkottak ketten, hogy néhány közös show-juk után "Son of Kurtis" névvel illették Joe-t. De Joe egy 83-as turné előtt eltörte a karját, ezért otthon maradt Queens-ben és így édesapja kérésére befejezte az iskoláját. Mire visszatért Blow a városba, már megalakult a Run DMC, aminek Runját Joe személyesítette meg. Az egész sikertörténet, ami ezek után következett egy egész estés moziban, a "Krush Groove"-ban teljesedett ki. A film, az akkoriban alapított Def Jam kezdeti szakaszát is dokumentálja. Megismerhetjük a Fat Boys és a Run DMC karrierjének indulását, miközben Kurtis Blow már akkori megérdemelt posztjában a Rap királyaként tündököl korhűen.
A 80-as évek végéig újabb 3 albuma jelent meg. Folyamatos turnéjai, valamint feledhetetlenül energikus fellépése, azóta is tömegeket vonzanak az egész világon.
