| Máig emlékezetes számomra, amikor egy zenerajongó jó évtizeddel ezelőtt egy szerény nyomdai technikával előállított, agyon töredezett, környezetbarát papírtokba burkolt CD-t nyomott a kezembe, s csak ennyit mondott: "Lajkó Félix a húrtépő bácskai Paganini!" Amikor felraktam a CD-játszóra már az első hangoknál elementáris varázslat hatása alá kerültem - amitől azóta sem tudok szabadulni.
Lajkó Félix zenéjét rendkívül nehéz műfaji vagy stiláris kategóriába sorolni. Ugyanis éppúgy megtalálhatók benne a klasszikus zene, a magyar és más kelet-európai népzenék, a cigány zene motívumai, a dzsessz és a blues, mint a "vendéglátós" muzsika. Ami pedig ezeket a látszólag egymástól távoli elemeket képes összekötni, az Lajkó Félix virtuozitása és játékának sodró ereje, a közönségre ható szuggesztivitása. Lajkó Félix nem tartja magát a szó hagyományos értelmében véve komponistának, koncertjein is többnyire improvizál, de ezek a rögtönzések is rendelkeznek bizonyos érlelési idővel, amitől szerzeményei mégis közelebb kerülnek a komolyzenéhez, mint a dzsesszhez. |
 |
| Lajkó Félix a vajdasági Topolyán született 1974. december 17-én. Zenei érdeklődése korán megmutatkozott, előbb citerázott, majd tíz éves korától hegedült. A szabadkai zenei középiskola második osztályát már nem fejezte be, mert kalandvágya egy hegedűvel Budapestre hívta, ahol a Dresch Quartett tagjaként próbált szerencsét. A próbát kiállta, s azóta ingázik Budapest és Szabadka között, egyformán képviselve és összekötve az anyaországot és a Vajdaságot.
Több színházi előadásnak is ő szerezte zenéjét. Egyebek közt a Szabadkai Népszínház "Közellenség" című darabjának teljes zenei anyagát, de az orléans-i Jozef Nadj is rendszeresen kéri fel zenei kíséret komponálására. Műfaji határt a zeneszerzésben sem ismer, mert már Bozsik Yvette koreográfiájához is szolgáltatott zenei anyagot. Alkotói munkásságát 1993-ban a Dresch Quartett-el közösen a Magyar Rádió Emerton Díjával tüntették ki. 1999-ben megkapta a Magyar Művészetért díjat. 2000-ben Szabadka díszpolgára lett. |
