(MTI) - Tucatnyian futkosnak a világban olyanok, akiket nála sokkal többen ismernek és jobban sztárolnak, de képesség és hang tekintetében nyomába sem érhettek a hatvannégy évet megélt Baldrynak.
Nagyon sokan tekintették példaképüknek az 1941. január 12-én Londonban született Long John Baldryt. Ő viszont a legnagyobb fekete blues klasszikusait Willie Dixont. Muddy Waterst jelölte meg etalonként.
A brit blues egyik óriása - kétméteresre "cseperedett", innen ered nevében a Long jelző - blueszenészek és rockerek egész nemzedékét útnak indító Alexis Korner együttesében vált szélesebb körben ismertté a hatvanas évek elején. Közreműködött Korner egyik leghíresebb lemezén, az 1962-ben megjelent Rhythm and Blues from The Marquee című albumon.
Alexis Korner Blues Incorporated nevű zenésztanodájában eltöltött rövid idő után Cyril Davies szájharmonikás-énekes együttesében, a Cyril Davis Rhythm and Blues All Starsban folytatta. Miután a banda vezetője fiatalon elhunyt, Baldry állt az együttes élére, és Hoochie Coochie Menre keresztelte. Helyet kapott benne Rod Stewart, aki megrendülten emlékezett meg egykori főnökéről.
Bár a zene terén elég távol álltak egymástól, fiatalon jó barátságba került Paul McCartneyvel.
A következő állomása a korai rhythm and blues nívós csapata, a Steampacket volt, amelyben Julie Driscoll, a rhythm and blues nagyszerű énekesnője mellett Brian Auger, a később komoly nevet szerző billentyűs, valamint Rod Stewart bontogatták szárnyaikat. Baldry újabb bandájában a Bluesologyban - akkor még Reg Dwight néven - Elton John ült a zongoránál.
A hatvanas évek közepétől a popzenéhez közeledett, a lassú, balladisztikus dalok is mentek hangjához. Nagy sikere volt a You,ve Lost That Loving Feeling, valamint a Let The Heartaches Begin amely 1967-ben első lett a brit listán. A jazz és pop örökzöldje, az I Love Paris szintén "feküdt" a hangjának, s kitűnően énekelte a Spencer Davis Grouptól Keep On Running című dalát.
A blues klasszikusai közül koncertjein és főleg korai lemezein is a repertoárjába került a Got My Mojo Working, a Roll'em Pete, a Stormy Monday Blues, a Five Long Years, a My Babe és az Everyday I Have the Blues.
Az énekes 1980-ban az Egyesült Államokból települt át Kanadába, s csakhamar az észak-amerikai ország állampolgára lett. Itt elsősorban klubokban lépett fel.
Szép számmal jelentek meg lemezei is, régebbiek és az újak egyaránt. A 2001-ben megjelent legutóbbi korongjával a blueslegenda Leadbelly előtt hajtott fejet.
Kevesen tudják róla, hogy szép hangját felhasználták a Micimackó lemezre "mondásához" is - Grammy-díjra is jelölték, de megvásárolták számítógépes játékhoz is. (A legrangosabb elismerésre amúgy rászolgált volna zenés felvételeiért is). Új hazájában egy 1998-as lemezéért Juno-díjat kapott.
