Az est fő fellépője, Luke Vibert 1973-ban látta meg a napvilágot Cornwall-ban. Az alteregók nagymestere 21 évesen készítette el első lemezét. 1994-ben megjelent debütáló ambient lemeze felkérésre készült el, ám ennek elkészítése egyfajta tüsszentés volt a lavina tövében.
Luke azóta rendületlenül készíti a különféle stílusú lemezeket. Találkozhatunk vele a lemezboltok polcain Plug név alatt a drum'n'bass, Wagon Chris-tként vagy Luke Vibert-ként az elektronikus pop és a downtempo, valamint Amen Andrews projektjével a jungle szekció polcain. Nagysikerű 2004-es YosepH című lemezével az acid műfajt vesézte ki igen alaposan. Luke minden műfajban derekasan megállta a helyét, így nem csoda, hogy korunk olyan respektált kiadói jelentették meg eddigi lemezeit, mint a Mo'Wax, Rephlex, Ninja Tune, Warp vagy a Nine Inch Nails főnök Trent Reznor által üzemeltetett Nothing.
A vele kollaboráló művészek neve is igen illusztris: Aphex Twin-nel rendszeresen lépnek fel együtt, akárcsak Jeremy Simmonds-zal, B.J. Cole-lal vagy Jean-Jacques Perry-vel. A remix felkérések azt bizonyítják, hogy saját tételei mellett kiváló érzékkel tudja újraértelmezni bármilyen előadó szerzeményét. A régi jó barát Aphex Twin mellett a Coldcut, a Meat Beat Manifesto és a Nine Inch Nails is felkérte 1-1 remix elkészítésére.
A birmingham-i születésű Mick Harris (Scorn) nem ismeretlen a hazai közönség számára. Fellépéseit kivétel nélkül nagy érdeklődés övezi; Magyarországon legutóbb közel két éve játszott teltház előtt a Trafó Bár Tangóban. Az angol zenei élet nagy veteránjától nem lehet elvitatni, hogy munkamániás. A Napalm Death dobosaként anno feldobolta az extrém zenék egyik legnagyobb hatású korongját, a Scum-ot és 1991-es kiszállásáig körbeturnézta az egész világot. A Napalm Death mellett dobolt az Extreme Noise Terrorban, valamint John Zorn, Bill Laswell és Yamatsuka Eye legendás Painkiller névre hallgató zenekarában, melyel Zorn az extrém metál intenzitását kívánta free jazz hangszerelésben megszólaltatni. Harris Scorn nevű projektje még aktív dobos korszakában alakult. Akkoriban tagja volt a Napalm Death-t alapító bőgős Nic Bullen, valamint az ex-Napalm Death/Godflesh/Techno Animal, illetve jelenlegi Jesu tag Justin Broadrick. Az idők során a többiek kikoptak, így jó ideje Harris egyedül zenél a Scorn név alatt.
Az industrial, hiphop, dub és drum and bass stílusokat a lehető leghatásosabban és legsúlyosabb mélyekkel ötvöző Mick Harris zenéjének képtelenség élőben ellenállni. Azt pedig, hogy ő maga mennyire számít legendának, mi sem mutatja jobban, mint hogy Ellipsis című remixlemezén olyan előadók értelmezték újra alkotásait mint pl. Coil, Autechre, Bill Laswell, Scanner vagy a Meat Beat Manifesto.
A londoni Guapo érdekes színfoltja mind a fesztiválnak, mind az angol zenei életnek. A zenekart 1994-ben még post-punk, avant-hardcore csapatként alapító Daniel O'Sullivan és Dave Smith körül folyamatosan cserélődik a tagság. Minden lemez koncepciója és hangulata teljesen más. Bár lemezeik fel vannak osztva külön tételekre, valójában koncertjeikhez hasonlóan minden esetben egy monumentális műről beszélünk. Az utolsó Black Oni című lemez hangulata sokkal sötétebb mint az eddig megjelent Guapo művek. A mostani felállás legfőbb zenei hatásai között olyan előadókat találunk mint pl. King Crimson, Sunn 0))), Sun Ra, Boredoms, This Heat illetve Magma, hogy csak néhányat említsünk. A csapatra az elektronikus színtér egyik igen elismert alakja, Kid 606 hívta fel Mike Patton (ex-Faith No More, Peeping Tom, Fantomas, Tomahawk, stb.) figyelmét, aki nemcsak leszerződtette őket Ipecac kiadójához, hanem turnéra is vitte a Fantomas-szal a csapatot Európában. Időközben a Neurosis tagok által alapított Neurot recordings is felfigyelt a Guapóra, így a következő lemez már náluk látja meg a napvilágot, remélhetőleg még a fesztivál előtt.
A csapat az utóbbi időben rendkívül aktívan koncertezett, így olyan nevekkel osztották meg a színpadot Európában és az Egyesült Államokban két év leforgása alatt mint pl. Fantomas, Kid 606, Zombi, Oxbow, Tomahawk, Circle, The Melvins, Khanate vagy a Ruins.
David Toop (1949) zenész, zenetudós, író, kritikus, a kortárs brit zenekultúra erős kisugárzású, újító szellemű alakja. Számtalan kísérleti vállalkozás közreműködője; 2000-ben a londoni Sonic Boom című hangművészeti kiállítás kurátora. New and Rediscovered Musical Instruments című első lemeze Brian Eno Obscure lemezcégénél jelent meg 1976-ban. További szólómunkái: Screen Ceremonies, Pink Noir, Spirit World, Museum of Fruit, Hot Pants Idol, 37th Floor At Sunset. Nagysikerű Rap Attack című könyve (1984), amely elsőként értelmezte a hiphop-jelenséget kultúrkritikai nézőpontból, két bővített újrakiadást is megért (1991 ill. 2000). Exotica című könyve 2000-ben az American Book Award elismerésében részesült. A rendkívül informatív, gondolati átkötésekben és szuggesztív képekben gazdag, bravúrosan megírt Ocean of Sound már 1995-ös első kiadása idején kultuszkönyvvé vált. Érvényessége, víziójának kulturális jelentősége csak nőtt az ezredforduló óta.
Ed Cox a legzseniálisabb utcazenészek egyike. A Life4Land Crew tagjaként ingyenes illegális party-k mellett az utcán is előszeretettel zenél, hogy az emberek szürke hétköznapjait kicsit feldobja Anglia különböző pontjain. Clowncore-nak nevezett zenéjét - ahogy illik - bohócként beöltözve adja elő harmonikán és egy hatalmas mélynyomón. A művész a nagyterem koncertjei között próbálja feldobni a hangulatot, feltehetően nem kis sikerrel.
