A Testify album 2002-es megjelenésekor Phil Collins-szal kapcsolatban nem beszélhettünk egyszerű visszatérésről. Rajongóinak milliói vártak már régen a pillanatra, hiszen olyan személyiség tért vissza a reflektorfénybe, aki mindmáig a zenei élet egyik meghatározó egyénisége.
Phil Collins az utóbbi időben új utakon járt, mind a remek kritikákat kapott Big Band formációjával, mind pedig a Disney stúdió Tarzan című rajzfilmjéhez írt zenével, melyet Oscar, Grammy és Golden Globe díjakkal jutalmazott a szakma. Testify című albumával megerősítette helyét az igényes popzene világában.
Voltak olyan idők, amikor ő volt az az előadó, aki uralta a zenei életet: mindenhol őt lehetett hallani, a csapból is Phil Collins szólt. Ez sok szempontból nagyon hízelgett az énekesnek, másrészről azonban az, hogy sokan csak egy bizonyos fajta Phil Collins-t szerettek volna hallani, (ahogyan ő maga mondja, a "mókás fickót") nagyon beszűkítette, és végül frusztrálta is.
"Az a helyzet, hogy nem szeretek olyan szerepben tetszelegni, amihez nincsen közöm. Hogy akkor mi a helyzet a folyton mókázó és mosolygó Phil-lel? Azt kell hogy mondjam, az nem én vagyok, de legalábbis nem állandó jelleggel" - nyilatkozta a sztár.
A '90-es évek során a változtatás mellett döntött. Először is leépítette színészi karrierjét, ami 1964-ben kezdődött, amikor 14 éves korában egy West End produkcióban, az Oliver!-ben játszotta Vagány szerepét. (Filmes karrierjének csúcspontja az 1988-as "Buster" című film volt, amit egy kevésbé jelentékeny ausztrál film, a "Frauds" követett.) Később a színészkedés helyett inkább arra koncentrált, hogy zenei palettáját színesítse és szélesítse. Talán az 1993-as, sorrendben az ötödik, Both Sides című albumán tett utoljára kísérletet arra, hogy a dalszerzésen, éneklésen és producerkedésen kívül az összes hangszer megszólaltatását is a vállára vegye. Ez az egyik legjobb és legnépszerűbb albuma. Három évvel később tulajdonképpen nem okozott nagy meglepetést, hogy 26 év közös zenélés után kilépett a Genesisből hogy szóló karrierjére koncentrálhasson. Az azóta elért sikerei pedig önmagukért beszélnek...
1996-os stúdió albuma, a Dance Into The Light kevésbé bensőségesre és elgondolkodtatóra sikeredett, mint az előző lemezek, viszont nagyon jól tükrözte mind a zenei, mind pedig a személyiségében végbement változásokat... Zenei szempontból pedig most már nyilvánvalóvá vált, hogy az útja hazavezetett.
