(MTI) - A Manic Street Preachers ellenkező úton járt, mint a Primal Scream: míg utóbbiak a rock and rollt cserélték fel az acid house-ra, a walesiek feltűnése az 1990-es évek elején éppen az acid house-ra adott válasz volt, a punkzene által bejáratott "koszosabb" rock and roll felélesztése a Nagy-Britanniában akkoriban tomboló táncőrülettel szemben. Ehhez jött a glames külső, a botrányos élő fellépések, a balos megnyilatkozások, de mindenekelőtt a mindentől való kívülállás taktikája.
Az együttest a jelenlegi három tag, James Dean Bradfield (ének, gitár), Nicky Wire (basszusgitár) és Sean Moore (dob) alapította, hozzájuk csatlakozott 1988-ban korábbi sofőrjük, Richey Edwards gitáros, szövegíró. A többéves előkészítő munka után 1992-ben megjelent Generation Terrorists erősen magán viselte a The Clash első albumának, a punknak és a hard rocknak a hatását, és a kritika kedvezően fogadta. A brit zenei sajtó is felfedezte a vad zenészeket; egy interjú alkalmával Richey Edwards vitába keveredett egy újságíróval, majd egy borotvapengével a "4 Real" (kb.: igazából) kifejezést véste bele a karjába.
A második album (God Against the Soul, 1993) vegyes visszhangot váltott ki, a zene helyett a problémák kerültek előtérbe. Richey Edwards alkoholizmussal, anorexiával, depresszióval egyaránt küzdött, furcsa dolgai is visszatérőek voltak: egy thaiföldi koncerten például összeszabdalt mellkassal jelent meg. Ezt a súlyos lelkiállapotot tükrözte a The Holy Bible című harmadik album, amelynek turnéja előtt, 1995. február 1-jén Edwards kijelentkezett londoni szállodai szobájából, Cardiffba ment autóval, majd eltűnt: kocsiját az öngyilkosságokról hírhedt Severn-híd közelében találták meg. Tizenhárom évig volt az eltűntek listáján, 2008-ban nyilvánították hivatalosan is holttá.
A Manic Street Preachers trióban folytatta, a meghatározó ember ezután Bradfield lett. Az Edwards halálát követő évben megjelent Everything Must Gót manapság a brit rockzene egyik alapműveként tartják számon; a Design For Life című dal a második helyig kúszott a brit listákon. A látványos botrányok ezután elmaradtak a zenekar körül, bár azért sokan felkapták a fejüket, amikor 2001-ben Kubában léptek fel és személyesen találkoztak Fidel Castróval. Első listavezető daluk az 1998-ben megjelent This Is My Truth Tell Me Yours című albumról kimásolt If You Tolerate this Your Children will be Next volt, amely a spanyol polgárháborúról szól.
Érdekes, hogy a csapat óriási brit, európai és ázsiai népszerűsége ellenére Amerikában nem igazán tudott befutni. A Manic két közepes lemezt követően 2007-ben ismét nagyot dobott a Send Away the Tigers-szel, amely visszatérést jelentett a punkos hangzáshoz. Az idén májusban megjelent Journal For Plague Lovers elsősorban azzal hökkentette meg a rajongókat, hogy a 13 dal szövegét (persze még halála előtt) Richey Edwards írta. A remekül sikerült album producere Steve Albini, a Nirvana egykori producere volt.
