Az eredeti felállás szólóban is igen sikeres figurái - Michael Brecker, Mike Stern, Mike Mainieri, Steve Smith - mellett ezen a turnén Richard Bona basszusgitáros egészíti ki a csapatot. A kameruni származású Bona az elmúlt évek legeredetibb hangú és legegyenletesebb fejlődő jazz-előadója és zeneszerzője, akit páratlan ének- és basszusgitár-technikájának köszönhetően immáron hazánkban is kisebbfajta kultusz övez.
A fúziós zene fénykorát jelentő hetvenes években a stílusteremtő zenekarok gyakran afféle laza "alkotóműhelyként" működtek: a nagy vezéregyéniségek állandóan cserélgették a kerettagokat, folyamatosan frissen tartva a hangzást és a kreatív feszültséget. (Az ambiciózus ifjú titánok mélyvízbe dobálásának legnagyobb mestere kétségkívül Miles Davis volt, de megemlíthetjük még Joe Zawinult is, aki ráadásul maga is Davis-tanítvány.) A Steps Ahead gerincét Mike Mainieri vibrafonos és Michael Brecker szaxofonos jelentették, akik már az együttes 1979-es megalapításakor azt tűzték ki célként, hogy New York legvirtuózabb muzsikusaiból állítsanak össze zenekart. A nagytudású zenészek szereplése két dolgot vont maga után: invenciózus, pörgős fúziós jazzt, amely azóta is etalonnak számít a világ sok zenésze számára és sok-sok tagcserét: 1987-ig a két főhős mellett megfordult a csapatban Eddie Gomez, Steve Gadd, Peter Erskine, Eliane Elias, Victor Bailey, Hiram Bullock, Kenny Kirkland.
Legnagyobb sikereit azonban éppen abban az időben érte el a Steps Ahead, amikor a tagság némileg stabilizálódott. A Magnetic albumot rögzítő és az azt követő világkörüli turnét végigjátszó Brecker, Mainieri, Mike Stern (gitár), Darryl Jones (basszusgitár) és Steve Smith (dob) felállású csapat minden idők egyik legerősebb jazzrock "szupergruppja" volt, amely hatásában csak a Biches Brew korszakbeli Miles Davis zenekarhoz vagy az első Chick Corea Electric Bandhez mérhető. Törvényszerű volt, hogy ez a sok erős egyéniség nem bírta sokáig "egy csárdában": a hároméves világkörüli turné után a tagok szétszéledtek, sőt maga az alapító Brecker is kiszállt. Mainieri a 90-es években is kiváló művészek segítségével próbálta életben tartani a zenekart (Dean Brown, Adam Holzman, James Genus, Bob Berg, stb.), komolyabb üzleti siker nélkül.
Az igazi visszatérésre két lépésben került sor: a zenekar első lemezének megjelenésének huszadik évfordulójára először az első lemezt készítő csapat állt újra össze, de az igazi nagy pillanat a 2004-es Fuji Fesztiválon következett be, ahol a Magnetic albumot készítő Brecker-Mainieri-Stern-Jones-Smith felállás állt ismét színpadra (a billentyűs Adam Holzmannal kiegészülve). A közönség követelte a folytatást, így 2005 nyarán turnéra indul a csapat, amelynek során július 6-án látogatnak el hozzánk a Művészetek Palotájába. És hogy egy kis hab is kerüljön a jazzünnep tortájára: az egyéb elfoglaltságai miatt távol maradó Darryl Jonest korunk egyik legnagyobb basszusgitáros sztárja, a hazánkban is rendkívül népszerű Richard Bona helyettesíti.
