A Marillion az Egyesült Királyság zenei színterének egyik legmélyebben rejtett titka. Zenéjük lélekkel és erővel teli, gyakran mélyen megindító, koncertjeiken pedig a hallgatóság lélegzete is eláll.
Amikor 1988-ban, négy lemez után a bandából kilépett az eredeti énekes Fish, a helyébe a karizmatikus Steve Hogarth lépett. Hogarth, aki előzőleg megfordult a The Europeans formációban, és közreműködött a The The vagy Julian Cope egyes anyagain is, új szívet és energiát adott a zenekarnak.
A vészjósló hangok hamar elnémultak, és a következő KILENC albumon Hogarth valamint a többiek - Steve Rothery (gitár), Mark Kelly (billentyűs hangszerek), Pete Trewavas (basszusgitár) és Ian Mosley (dob) - újból felpezsdítették és folyamatosan újraértelmezték a Marillion hangzását. Innovatív, érzelem-gazdag lemezeik sorával új zenei tájakra kalandoztak, mit sem törődve a Zenei Trendőrség szeszélyeivel vagy a rádiós listák konjunktúra-lovaglásával.
2001-ben, az "Anoraknophobia" kiadása kapcsán az együttes úttörő lépésre szánta el magát: 12 hónappal a korong megjelenése előtt kérte a rajongókat, jegyezzék elő a lemezt. És megtörtént a csoda! 12 ezer előrendelés érkezett be, ami által sikerült fedezni a felvételek költségét. Ugyanígy a 2004-ben napvilágot látott mesterműre, a "Marbles"-ra is vett fel előrendelést a zenekar, ám ezúttal a pénzt a reklámköltségekre fordította.
Amikor a "Don't Hurt Yourself" és a "You're Gone" kislemezek betörtek az Egyesült Királyság 20-as listájára - utóbbi egészen a 7. helyig masírozott -, a zene világában általános volt a döbbenet.
Könnyen lehet, hogy a hamarosan megjelenő új lemez, a "Somewhere Else" hozza majd el a régóta megérdemelt széleskörű, világméretű elismerést a zenekarnak. Azok a kivételezettek, akik már hallották, úgy tartják, ez az eddigi legjobb Marillion anyag.
