(MTI/AP) - A neves művészt tüdőgyulladással szállították szombaton kórházba, menedzsere akkor még úgy nyilatkozott, hogy Brown a jövő héten már ismét színpadra lép. Az első jelentésekből még nem derült ki, hogy mi okozta a halálát.
James Brown pályája éppen ötven éve, 1956-ban kezdődött, legnagyobb sikereit az 1960-as években aratta olyan dalokkal, mint a Bewildered, az It,s Man,s Man,s Man,s World, az I Feel Good, az I Got A Feeling vagy a Sex Machine. Koncertjei azonban egészen az utóbbi évekig élményszámba mentek, még mindig rászolgált a "Mr. Dinamit", vagy "a show-biznisz legkeményebb dolgozó embere" címekre.
James Brown egyike volt azoknak, akik elsőként hirdették a színpadról az Egyesült Államokban a fekete büszkeséget. Zenéje, kemény állásfoglalásai révén a rap előfutárának is tekinthető.
Az "első számú Soul-Testvér"
Az "első számú Soul-Testvér", "Mr. Dinamit", "Őrosszasága", "a show-biznisz legkeményebb dolgozó embere", a "Soul Keresztapja" - mindezekkel a jelzőkkel James Brownt illették. A legendás fekete énekes hétfőn halt meg Atlantában egy tüdőgyulladás szövődményei következtében.
A nekrológok 73 évesnek írták, "hivatalosan" 1933. május 3-án született a Dél-Karolina állambeli Barnwellben, más források 1932-sőt, sőt 1928-ra is teszik születési évét. Az viszont tény, hogy a Georgia állambeli Augustában nőtt fel és énekesi pályáját az 1950-es évek közepén kezdte, miután gyerekkorában gyapotszedőként kereste kenyerét, később bokszolással, majd baseballozással is próbálkozott, közben pedig fegyveres rablásért három évet töltött fiatalkorúak börtönében. Éppen ez idő alatt ismerkedett meg Bobby Byrddel, akivel szabadulása után közös rhythm-and-blues együttest alakítottak The Famous Flames néven, amely másfél évtizeden át Brown állandó csapata lett.
A banda 1956-ban jelentette be első kislemezét, a Please, Please, Please, amely rögtön R&B sláger lett. Bár az azonnali további siker elmaradt, 1958-ban a Try Me már a Billboard 100-as listájára is felkerült, a következő két évben pedig az I,ll Go Crazy és a Bewildered már teljes elismerést hoztak Brownnak, a dalok többsége szerzőjének, aki ekkorra már társait "kísérő együttesnek" fokozta le. Ezek a dalok még erősen táplálkoztak a gospel-hagyományokból, de Brown merített az általa istenített Little Richard és Ray Charles stílusából is, és hamarosan kialakította saját összetéveszthetetlen zenéjét, a feszes, kemény, szaggatott ritmusokkal, fúvósokkal súlyosbított hangszerelésekkel.
1962-ben készítette el a soul egyik mérföldkövét jelentő albumát, a harlemi Apollo színházban tartott koncertjének élő felvételét. Innentől kezdve nem volt megállás, a 60-as években ontotta a R&B örökzöldeket, amelyek az általános listákon is arattak: It,s Man,s Man,s Man,s World (talán minden idők legszebb James Brown-dala), Papa,s Got A Brand New bag, Cold Sweat, I Got The Feeling, I Got You (I Feel Good) - ez a Jó reggelt, Vietnam! című filmből és üdítőreklámokban is ismert a fiatalabb nemzedékek előtt - a Mother Popcorn, a Get Up (I Feel Like Being A) Sex Machine, amelyből a manapság népszerű "gerappa" kifejezés származik, és az amerikai fekete polgárjogi egyenlőség egyik himnuszának tekinthető Say It loud: I,m Black and I,m Proud. Nem véletlen, hogy Brown referenciának számított akkortájt a radikális Fekete Párducok körében is.
Az apró termetű, színpadon is félelmetes energiát árasztó, önmagát "nem szalonképesnek" nevező énekes óriási hatást gyakorolt az egész soul és funky műfajra. Egyenesen az ő köpenyéből nőttek ki olyan fekete énekesek, mint Sly Stone, George Clinton vagy Terence Trent d,Arby, nagy tisztelője volt Jimi Hendrix, Miles Davis és Prince, Michael Jackson kezdetben az ő mozgását utánozta, de a fehér énekesek közül is sokan mondhatnak köszönetet neki Mick Jaggertől David Clayton-Thomasig, Edgar Wintertől Chris Farlowe-ig. Nem is beszélve a rapperekről: a "gettó-szövegelést" ő vezette be a soul-zenébe, így joggal nevezték őt a műfaj "keresztapjának". Utódai nemegyszer "samplereket" vettek át az ő szövegeiből és építették be azokat saját dalaikba.
Bár a lemezsikerek az 1970-es évek közepétől ritkultak - az egyik utolsó nagy robbanás az 1974-es dupla album, a Hell volt - James Brown mégis mindig az érdeklődés középpontjában maradt: 1974-ben egyik sztárja volt az "évszázad bokszmérkőzésének", a Kinshasában rendezett Muhammad Ali - George Foreman összecsapásnak, 1980-ban mint éneklő-táncoló tiszteletes szerepelt a Blues Brothers című filmben, négy évvel később pedig a Rocky IV. főcímdalával, a Living In Americával ismét világslágert adott elő. Nem törték meg a hatóságokkal való összeütközései sem, pedig 1988-ban hat évi börtönre ítélték fegyver- és kábítószer-birtoklás címén, igaz, három év után, jó magaviseletének köszönhetően szabadon engedték. Koncertjei továbbra is élményszámba mentek, 1987-ben és 1998-ban Budapesten is nagy sikerrel lépett fel. 2005 júliusában Edinburgh-ben a Live8 záró koncertjén 50 ezren tapsoltak neki. Az idén júliusban kezdte el Seven Decades of Funk World elnevezésű turnéját, amelyet utolsó nagy koncertkörútjának szánt.
James Brownról három éve Augustában utcát neveztek el, tavaly bronzszobrot kapott, az idén augusztustól pedig egy helyi sportcsarnok is az ő nevét viseli. Abban a városban, ahonnan első börtönbüntetése után "örökre kitiltották"....
(MTI-Panoráma - Göbölyös N. László)
