(MTI) - A "kis Seress", "Dudi" Budapesten született 1889. november 3-án, s néhány vidéki színházi évet és a munkaszolgálatot leszámítva nem is lépte át szülővárosa határait. Artistának készült, színi tanulmányokat végzett Rákosi Szidi magántanodájában, de hamar világossá vált számára, hogy számítását inkább a pianínó mögött találja meg. Előbb a Dohány utcai Kulacs vendéglőben, majd az Akácfa utcai Kispipában. Felfedezője és kollégája, Nádor Jóska, tréfásan a "zeneszerzés kistermetű nagymesterének" nevezi a mindössze 156 centis komponistát. Népszerűek dalai: a Csillogó hópehely, Gyerünk, Bodri kutyám, Talán egy perc, talán egy óra, Nem az a fontos, az ember hány éves..., Szeressük egymást, gyerekek, Egyszer fent és egyszer lent a kerék, Pesti uccán.
Seress énekelni sem tudott igazán, rekedtes hangján inkább elmondta, dünnyögte dalait, miközben jobb kezével zongorázott. A ballal egyáltalán nem tudott játszani, s a zongora tetejét megtöltő kottákat sem tudta olvasni. Mindezek ellenére a korabeli Pest egyszemélyes intézménye lett, akiért olyan hírességek ültek be a füstös kisvendéglőkbe, mint a perzsa sah, a walesi herceg, Arthur Rubinstein, Arturo Toscanini, Benamino Gigli, Spencer Tracy, John Steinbeck, Otto Klemperer. Világhíressé az 1936 körül keletkezett Szomorú vasárnap című dalával vált, amelyet Jávor László versére írt.
Pályája végén mellőzötté vált, és önkezével vetett véget életének. Piros bársonyba kötött emlékkönyvébe Otto Klemperer, német komponista csak annyit jegyzett bele: "Nem muzsikus - csak zseni."
