Nem ítélem el az öngyilkos merénylőket... - interjú Hany Abu-Asszad-dal

Zene

A történet két palesztin fiatal - Khaled és Szaid - történetét mutatja be. A gyerekkori jó barátok autószerelőként dolgoznak Nabluszban. Egyik percről a másikra kapják a megbízatást, hogy hajtsanak végre öngyilkos merényletet Tel-Avivban.

Egy éjszakát tölthetnek még együtt családjukkal, de feladatukról senkinek sem szólhatnak, így elbúcsúzni sem tudnak szeretteiktől. Másnap felkészítik őket az akcióra. Hajukat leborotválják, testüket megmossák, tiszta inget, fekete öltönyt kapnak, így mennek a határhoz. Tervükbe azonban hiba csúszik, elszakadnak egymástól, és egyedül kell szembenézniük végzetükkel, saját meggyőződésükkel. A filmet a helyszínen, Ciszjordániában, Nablusz városban forgatták - nehéz körülmények között.

A Hollandiában élő rendező célja az volt, hogy megmutassa, milyen egyedi, emberi történet rejlik egy öngyilkos merényletre készülő palesztin döntése mögött. Nincs tipikus merénylő, bárkiből lehet "kamikáze", a motivációk eltérőek, viszont Abu-Asszad szerint az izraeli megszállás a terror valódi forrása.

Hany Abu-Asszad a film készítése előtt alapos környezettanulmányt végzett: olvasta a kudarcot vallott merénylők kihallgatási jegyzőkönyveit, a hivatalos izraeli jelentéseket, beszélgetett öngyilkos merénylők családtagjaival, barátaival. Filmjében emberi oldalukról mutatja be a merénylőket, de nem célja megszerettetni őket, mivel maga is elítéli az emberi életek kioltását. A film, amelyért életüket is kockáztatták a stábtagok, nagy sikert aratott az idei berlini filmfesztiválon: a Mennyország most közönségdíjat kapott, és megkapta a legjobb európai film díját is.

A francia-német-holland-izraeli koprodukcióban készült alkotást november 10-étől játsszák a magyar mozik. Ebből az alkalomból közöljük Igal Avidan interjúját, amelyben többek közt arról faggatta a film rendezőjét, hogy a stábnak milyen nehézségekkel kellett szembe néznie a forgatáson, mi a véleménye az izraeli-palesztin békefolyamatról és hogyan vélekedik az öngyilkos merénylőkről.

Miért döntött úgy, hogy az öngyilkos merénylőkről készít filmet?

Mint minden filmrendező, én is állandóan témák után kutatok. Az öngyilkos merénylet jelenségére egy elmesélhető történetként tekintettem. Ez a szemléletmód volt az, amely megakadályozta, hogy az aktuális események befolyása alá kerüljek és, hogy a témát körbelengő félelmek és érzelmek magukba szippantsanak. Ha mindez megtörtént volna, akkor feltehetően egy igen kiszámítható film született volna a Mennyország most-ból.

2000. októberében kitört a második intifáda, a korábban csitulni látszó hangulat újból véres eseményekké fajult. Újból megjelentek az öngyilkos merénylők. Miként vélekedett a megváltozott helyzetről?

A megváltozott körülmények elsősorban az érintett terülteken élő emberek számára jelentett katasztrófát. Természetesen én is szembesültem a valósággal, azonban úgy tekintettem mindarra, ami történt, mint valamiféle drámára, amelyben a "szereplők" a körülmények hatására változáson, fejlődésen mennek keresztül. Mindezt megpróbáltam lefordítani a film nyelvére.

Miért ragaszkodott ahhoz, hogy a mindennapi erőszak és város ostroma ellenére, a filmet Nabluszban forgassák?

Azért döntöttem így, mert habár a film egy kitalált történtet mesél el, mindvégig a valóság közelében kívántam maradni, ott ahol valójában megtörténnek az események. Először Gázára gondoltunk, amit aztán igen gyorsan el is vetettünk, miután kiderült, hogy a szóban forgó város leginkább egy nagy börtönre emlékeztet, amit szinte lehetetlen megközelíteni, nemhogy bejutni oda vagy elhagyni azt. Amikor a filmet forgattuk Izrael napi rendszerességgel rakétákat lőtt ki Gázára, de west bank-i területekre (Ciszjordánia) már hat hónapja nem hullott semmi. Mivel Nabluszban szinte állandó volt az izraeli jelenlét meg sem fordult a fejünkben, hogy rakétatámadás érje a stábot.

Aztán kiderült, hogy mégiscsak rosszul mérte fel a helyzetet!

Sajnos igen. A forgatás huszadik napján egy izraeli rakéta csapódott be a forgatási helyszín közelében. Az első reakcióm igen cinikus volt. Úgy éreztem magam, mint egy süllyedő hajó kapitánya, aki már túl messze van ahhoz, hogy visszaforduljon a kikötő irányába. A történtek miatt hat német technikus el is hagyta a stábot. Nem tudok rájuk neheztelni, hiszen az élet sokkal fontosabb, mint egy film. Végül is úgy döntöttünk, hogy nem kockáztatjuk senki testi épségét, összepakoltunk és Názáretben folytattuk a forgatást.

Hol lakott a stáb? Hiszen mégiscsak 70 emberről volt szó.

Panaszra semmi okom, ugyanis egy nagyon kellemes hotelt béreltünk. Ellenben hihetetlennek találtam azokat a körülményeket, amiket a Nabluszban élő palesztinoknak kellett elszenvedniük. És mégis dacoltak az izraeli elnyomatással. A gyerekek mindennap iskolába jártak, egyedül akkor kellett otthon maradniuk, amikor kijárási tilalmat vezettek be, vagy összecsapások zajlottak az utcákon. A boltok nyitva álltak, esküvőket rendeztek, az emberek vicceket meséltek egymásnak és nagyokat nevettek. Tették ezt annak ellenére, hogy a "Nyugati Part" leginkább a vadnyugatra emlékeztetett, ahol a rendet nem őrizték rendőrök.

Ha jól tudom filmje szálka lett két militáns banda szemében is?!

Igen, míg az egyik frakció azt hangoztatta, hogy filmünk palesztin ellenes, mondván, hogy a Mennyország most nem mutatja be a palesztin nép elleni izraeli erőszakot, addig a másik csoport a szólás szabadsága mellett tette le voksát, és támogatott minket, persze mivel mással, mint fegyverekkel, amelyek szerencsére egyszer sem dördültek el.

Olvasták a forgatókönyvet, vagy honnan szereztek tudomást a filmről?

Nabluszban hallomásból mindenki tudott a forgatókönyvről, arról, hogy miről fog szólni a film. Természetesen így mindenkinek megvolt a saját véleménye a dologról. A Mennyország most fő téma lett. Még a fűszeresnek is beszélnem kellett a produkcióról. Ugyanakkor nap mint nap közelharcot vívtunk egyes katonákkal, hogy ugyan engedjék már ki a színészeket a városból és aztán hagy jöjjenek vissza.

A színészek túlnyomó többsége olyan palesztinszármazású művész, aki vagy Izraelben, vagy hasonlóan önhöz Európában él. A film főszereplője, Lubna Azabal például Belgiumban született. Milyen volt a viszony a stáb tagjai és nablusz-i palesztinok között, tudván, hogy az utóbbiaknak még esélyük sincs elhagyni a várost?

Amerre csak jártunk, mindenhol barátként üdvözöltek minket. Értékelték azon "erőfeszítésünket", hogy első kézből akarjuk megtapasztalni azokat a veszélyeket, amiken ők mindennap átmennek. Jól példázza ezt a következő eset: egyik nap bementem egy boltba, hogy cipőt vegyek. Amikor az eladó megtudta, hogy ki vagyok, nem akarta elfogadni a pénzt.

1981 óta kisebb-nagyobb megszakításokkal Hollandiában él. Ugyanakkor figyelemmel kíséri a Közel-Keleten zajló eseményeket. Mit gondol az izraeliek és a palesztinok közötti béketárgyalásokról? Mikor születhet meg ténylegesen a béke?

A béke csak is kizárólag akkor valósulhat meg, ha a két nép elismeri egymás egyenlőségét, nemcsak az individuum "szintjén", hanem két egyenrangú nemzet tekintetében is. Erről az alapról kiindulva lehetséges és gyors lenne a részletek megvitatása.

Amíg az öngyilkos merényletek folytatódnak, Izrael nem fog belemenni semmilyen kompromisszumba és a palesztinoknak nem lesz saját államuk. Egyetért ezzel az állítással?

Az öngyilkos merényletek egyenes következményei az elnyomatásnak. Először ezt kell megszüntetni. Az izraeliek elfelejtik, hogy a megszállás az oslói békefolyamat alatt is zajlott.

Elítéli az öngyilkos merényleteket?

Miért kéne elítélnem? Természetesen az öldöklés ellen vagyok, azt szeretném, hogy ne halljanak meg emberek erőszakos körülmények közt, de nem ítélem el azokat, akik felrobbantják saját magukat. Számomra ez egy lehetséges emberi reakció egy extrém szituációra.

Filmje úgy ér véget, hogy felrobban az izraeliekkel zsúfolt busz. Miért nem mutatja be az ártatlanul meghaltak szétroncsolt testrészeit?

Az, ahogy befejezem filmemet sokkal erőteljesebb a vér és hullák látványánál. A média ugyanis mindenről tájékoztat, egy dolgot azonban nem tud rögzíteni, az öngyilkos merénylet előtti pillanatot.

Az Izraeli Film Alap azt tervezi, hogy forgalmazni fogják a filmet Izraelben is? Meg van elégedve ezzel a döntéssel?

Nagyon örülnék, ha az izraeliek bemutatnák filmünket, mivel számukra a palesztinok vagy láthatatlanok, vagy terrorista képében tűnnek fel. Kísérletet fogok tenni arra, hogy a Mennyország most-ot műsorra tűzzék a "Nyugati Parton" is, és elkezdődjön a vita körülötte.