Az impozáns épület, közel ötszáz éve, a XVI. század óta áll a "wine yard", jellegzetesen itáliainak mondott, hatalmas kertjében; közeli tőszomszédságában a nem kevés magyar vonatkozással bíró St. Stefano Rotondónak, ahol egyébként éppen a napokban fejeződik be a magyar kápolna renoválása.
A Villa Celimontana Jazzfesztivált hivatalosan 1994 óta rendezik meg Rómában, a villa kertjében, de előzménye a Giampiero Ruber által a '80-as években életre hívott leghíresebb olasz jazz klub, az Alexanderplatz volt. A világhírű olasz design - ízléses és kreatív - látványelemeivel tarkított kertben számos fényvetítés lépten-nyomon meg is emlékezik a legendás helyről. A nagyszerű látvány Gianluca Iglazzinak köszönhető, aki IED (Europien Institute of Design) győzteseként megkapta a lehetőséget az idei arculat megálmodására.
Magyarországon szinte elképzelhetetlen, hogy egy fesztivál több mint három hónapon át tartson, mégis úgy fest, hogy "az örök városban" ez sem lehetetlen (ahogyan éjjel kettőkor fagylaltozni sem). A szervezőknek ugyanis július1-től szeptember 14-ig kell gondoskodniuk színvonalas programról. Talán ennek köszönhető, hogy a kapuban kézbe adott program még véletlenül sem egyezik az aznapi fellépők névsorával. (Az internetes előzetesben már sikerült orvosolni ezt a problémát és naprakész információkkal szolgál a honlap.) A műsorfüzet szerint ott jártamkor, augusztus 20-án Carolnia Brandess lépett volna fel együttesével, ehelyett a Biseo-Sanjust kvartett klasszikus jazzkoncertje nyitotta meg az estet, majd a GLI-Up felállása következett..
A Biseo-Sanjast meglett férfikorban járó tagjai a jazz klasszikus hullámaira hangolták a közönséget. Riccardo Biseo és Gianni Sanjust neve nem csak az együttes nevében forr egybe - a zongorista és a klarinétos valószínűleg több év(évtized) alatt csiszolta össze akkordjait. A koncert kiemelkedő momentuma, Mina, a fátyolos hangú, attraktív énekesnő színrelépése volt. A dixie-be hajló dallamok után a líraibb hangvételű, improvizációs futamok kissé ugyan álmosítón hatottak, de a hangszínével játszani képes énekesnő által előadott jazz-favorit, a Cheek to cheek nagyszerű befejezést adott a koncert végére.
A GLI-Up formáció tagjai láthatóan fiatalok, átlagéletkoruk 20-30 év között lehet. Az új generáció ízlése a zenéjükön is nyomon követhető. A soul-jazz irányzatában játszanak; hangszereik -a klasszikus klarinét és gitár mellett- a modern zenei hangzáshoz igazodnak. A csapat énekesnője azt is bemutatja, hogyan lehet művészi szinten scratch-elni. Nála már csak az énekes lenyűgözőbb, aki piknikus alkata ellenére vonzóan férfias hanggal válik a közönség kedvencévé.
A fesztivál egyébként a magyar fogalmak szerint inkább kulturált nyár esti koncertsorozatot jelent. A fesztiváljelleget olyan kísérőrendezvények erősítik, mint az Alexanderplatz falfirkáiról készült, nagyméretű fotókból álló kiállítás vagy a La Compagnia Teatropen jazz mozdulataira és mimikájára épülő színházi előadása. Egy bizonyos, a Villa Celimontanánál aligha találhattak volna szebb környezetet a rendezvény kigondolói a jazz ünnepéhez.
