A Nigun együttes sokatmondó névválasztása tehát igen nagy elmélyültséget feltételez, annál is inkább, mivel a tagok állítása szerint számukra a "nigun" több, mint ének: a belső lélek nyelve. A zenekar célja a hagyományok megőrzése és új értékek teremtése, ennek jegyében ötvözik a tradicionális zsidó zenét, a klezmer-, a szefárd és a szakrális muzsikát a dzsessz improvizatív elemeivel. Az efféle műfajtársításnak napjainkban már jócskán vannak hagyományai külföldön (gondoljunk csak Frank London, a Klezmatics, Danny Zamir vagy John Zorn munkásságára), és létjogosultsága itthon is kétségtelen. A Nigun hároméves fennállását és eddigi két lemezét (KlezJazz, Standard) ugyanis szépen növekvő hazai sikerek övezik.
Az elhivatottság a csapat alapítójától, Párniczky Andrástól ered, aki olyan zsidó családban született, ahol a vallásosság nem volt a hétköznapi élet domináns része. A gitárosban mégis felébredt a zsidó kultúra és zene iránti vonzalom, így a Bécsben, Budapesten és Hágában folytatott tanulmányai után megalakította saját formációját, melyben a zsidó zenei repertoárt a dzsessz artikulációja által fogalmazza újra, szélesebb értelművé, maivá. Társa a szintén nemzetközileg magas szinten képzett Bacsó Kristóf szaxofonművész, a bőgős Nagy Péter, a dobos Gavallér Csaba, s a kvartettet gyakran még két szaxofonos, Váczi Dániel és Vázsonyi János egészítik ki. Az együttes muzsikája napjaink trendjével szemben álló, sajnos talán éppen azért, mert a művészek hiteles, lélekkel teli zenét játszanak.
Emiatt érdemes meghallgatni egy Nigun-koncertet.
