"A nő az egy egyszerűen körüljárható dolog" - hangzik Bárdos Deák Ági szájából a bizarr felütés. Fél órával a meghirdetett kezdés után, és fél órával a meghívott előadók számára megüzent időpont előtt a moderátornak sikerül a véletlenül már befutott két írónőt, Noth Zsuzsánnát és Erdős Virágot a pódiumra cibálni. "Várjuk már meg a többieket, ez olyan ciki így..." - morogja az orra alatt Erdős Virág, aki jó ösztönnel megpróbál szembeszegülni a moderátorral, de hiába. Ági még stílusosan elbúcsúztatja Darvas Ferencet, aki könnyed zongoramuzsikájával kitöltötte az előző harminc percet: "Darvas Ferencnek most sietnie kell az Örkény Színházba, bemutatója lesz, milyen darab is, Feri...?" - kiabál a távozó zenész után. Határozottan vicces estének nézünk elébe.
Ági leülteti vendégeit, alaposabb bemutatásukkal nem bajlódik, viszont rögtön egy velős mondattal nyit, a szerzők szövegeit pokolgéphez hasonlítva, és már bele is löki a nyilvános szereplésben meglehetősen járatlannak tűnő Noth Zsuzsánnát a felolvasásba. "Vers, ha jól látom, de mégsem, rosszul látom" - kukucskál huncutul az írónő papírjaiba Ági. "Anya cömemel - Punkpaletta" - kezdené mondani az írónő a címet, ha nem vágna közbe Ági ismét: "Mondd el még egyszer, aztán túlleszünk rajta!" Mindegy, a folyamatos akadályoztatás ellenére Noth Zsuzsánnának sikerül felolvasnia frissen megjelent regényéből egy rövid részletet egy nehéz sorsú anyáról, majd megkönnyebbülten átadja a szót Erdős Virágnak.
Erdős Virág az És ő? című írással nyit, de az első szöveg, ami igazán funkcionál ilyen nehezített körülmények között is, az mégis a második írása, a Fél flekken, azaz a rövid próza gasztronómiája, melyben az alkotási folyamatot a szerző mókásan brutális, öncsonkító főzőcske-analógiával helyettesíti be, majd türelmesen hárítja a moderátor ama kérdését, hogy vajon pokol-e civilben Erdős Virág konyhája?
Befut Tóth Krisztina is, és belefog A lélek meg a test című írásának felolvasásába, melyben egy viszonylag könnyed és szórakoztató saját sztoriként induló, de egyre inkább elkomoruló, mindegyikünkre igaz és megrázó testtörténetet kapunk a test végső árulásáról, az öregségről és a halálról. Nagyon erős szöveg, ha csak ennyi lett volna az este, már elég.
Majd megérkezik Karafiáth Orsolya is, aki rutinosan és viccesen kezeli Ági elengedhetetlen kérdéseit ruhája pöttyeire vonatkozóan, és felolvas néhány verset, köztük a Sperr mich ein címűt, melynek keserű, fordított átkai mindenkit gyomorszájon vágnak, akit hagytak el valaha. Túlélési gyakorlat, élesben. Lám, megéri itt csücsülni.
Még néhány írás a szerzőktől, köztük Erdős Virág nagyszerű prózája, A menyasszony, és lám, beszélgetni nem is maradt idő, így Ági nekiszegezi a kérdést Karafiáth Orsolyának, hogy "Mit mondanál ilyen sok embernek, ami igazán fontos", majd két mondat után a maradék pár percre visszaragadja a szót, és elmeséli saját nőnapi virágjának érdekfeszítő történetét. Miért kell értesülnöm Bárdos Deák Ági konyhájának állapotáról? Miért kell tudnom, mi történt vele nőnapon? És ha én véletlenül az előadókra lettem volna kíváncsi?
Lehet, hogy tabut érintek, de az a rögeszmém, hogy bár maga az Ági-élmény igazán eredeti, mégis hatékonyabbnak tűnik, ha valaki felkészülten és átgondoltan vezet egy ilyen felolvasóestet. Már csak azért is, mert a kortárs magyar irodalmat megszokott férficentrikusságából csak az mozdíthatja el, ha hasonló esetben a vendégként hívott nagyszerű írónőket valóban megtiszteli a moderátor a figyelmével, és hagyja, hogy az ő írásaik és gondolataik érvényesülhessenek elsősorban. Ez mindenkinek jobb, neki is, a vendégeknek is, nekünk is.
A következő állomás Szalóki Ági és erre az estére összeállt zenekarának - Bacsó Kristóf, Kovács Zoltán és Juhász Gábor - koncertje, mely Karády Katalin dalokat sorakoztat fel. Szalóki Ági egy pillanatig sem utánozza Karádit, sem megjelenésében, sem előadásában, ami nagyon jó döntés, mert teljesen különböző karakterekről van szó. Tehát egyrészt nincs szempillarebegtetés, cigarettaszipka és nagy hajcsavaróval készített hullámok, másrészt pedig nincs búgó hangú imitáció. Így Karádi "végzet asszonya"-stílusa, súlyos, szuggesztív, modoros előadóművészete helyett Szalóki Ági szomorkásra, jóval lágyabbra, és intimebbre veszi a dalokat. Az énekesnő hangja picit levegős, a túl mély hangok pedig nem mindig sikerülnek, de ez nem baj, ami fontos, hogy meglepően élővé teszi ezeket a nosztalgikus, muzeális darabokat. A banális dalszövegek - "Ne kérdezd, ki voltam", "Mindig az a perc...", "Hamvadó cigarettavég" - életre kelnek, mintha valaki egyszerre lefújta volna róluk a port, és hirtelen minden egyes csalódás és el nem csókolt csók személyessé válik. Szalóki Ági megemlíti koncert közben, hogy milyen jó lenne egy régi kerthelyiségben énekelni, és valóban, azt hiszem, már most, a Karády dalok ősbemutatóján összeverbuválta volna a törzsközönséget.
Máthé Gabi táncelőadása, a koncertet követő Ragdoll Physics meglepett. Sok szempontból kihagyott ziccer. Nagy kár! Azt ugyanis egy ideje már tudni lehet, hogy Máthé Gabi jó táncos, és koreográfusként pedig azon kevesek közé tartozik, akik kiválóan be tudják építeni darabjaikba az erőszakos elemeket: a verekedést, az eséseket, a zuhanó testek erőtlen puffanását. A Ragdoll Physicet nem tudom másként értelmezni, mint az évekkel korábbi, Feicht Zoltán Tamással eltáncolt, és igazán sikeres Külön c.darab kistestvérét, azzal a különbséggel, hogy most táncosnők között zajlik a harc, amihez egy teljesen felesleges harmadik szereplő is asszisztál. Persze, az ember megsajnálja az alkotót, ha látja a díszletet, három tekercs alufóliát, egy csorba tükröt, meg a régről ismert kopott fotelt, de optimális esetben ennek a táncosnőnek semmi szüksége a sajnálatra, és ennél sokkal többre képes. Rivalizálás, barátságnak álcázott gyűlölködés, egymás megtépése, majd egy széttört tükör csattanóként: hát ezzel bizony az alkotó nem feszegeti határait. A másik probléma, hogy erősebb partnerek kellenek, nem érdemes ilyen szinten kilógni közülük, jobb attól tartani, hogy letáncolnak a színpadról, mint biztosnak lenni az ellenkezőjében.
A hatkor még csupán lézengő érdeklődőket tizenegyre felváltotta a Gödörben szokásos teltházas üzemmód. Sicratmen brutálerős orgánumát még megcsodálom, majd fájó szívvel lemondok Rutkai Bori művésznő minden bizonnyal ismét elbűvölő Gesamkunstwerkjéről.
