Az öt tesó közül az utolsóként érkező kis Paco Algecirasban, Spanyolországban látta meg a napvilágot, valamikor hatvanhárom évvel ezelőtt, hogy aztán azóta (ha valamennyi kiadványát gondosan beleszámítjuk) sokszor hatvanhárom albumon villantsa meg nekünk egyszerre ördögi és isteni flamencojátékát. Az Al Di Meolával és John McLaughlinnal, vagy épp Chick Coreával is többször együtt zenélő gitárművész bizonyosan a műfaj egyik legnagyobb géniusza. Minden egyes megnyilatkozásával külön lexikont lehetne megtölteni. Darabjaiban együtt rezonál a flamenco és a brazil ritmusvilág, melyet egyfelől a klasszikus iskola hat át, másfelől pedig a jazz.
Paco de Lucía a Müpában
Budapest, Művészetek Palotája, 2010. március 28. vasárnap, 19.30
