A Dianától a You Are My Destinyn át a Rock Swings-átiratokig, vagy épp a másoknak írt sikerdalokig, mint a My Way, hosszan lehetne sorolni Paul Anka életművének legfontosabb állomásait ? tulajdonképpen ezt tette ő is csütörtök este, csak épp két órába sűrítve, tizenhárom remek zenész segítségével.
Na és persze ne feledkezzünk el a fiatalokat sem nélkülöző közönségről, amelynek tagjai kitartó lelkesedéssel tapsolták, énekelték és táncolták végig a koncertet. És ezalatt valóban azt kell érteni, hogy az elejétől a végéig. Paul Anka ezúttal is a terem végéből érkezett, és két-három dalba telt, hogy feljusson a színpadra: rajongói kézfogásokkal, ölelésekkel és puszikkal tartották fel, sőt, mint azt már a színpadon állva meg is jegyezte, valaki még a fenekébe is belecsípett? Na persze ő sem nagyon tiltakozott, szívesen vette át a fényképezőgépet és készített magáról fotót, énekelt valaki telefonjába, és azért sem haragudott, amikor egyik hölgyrajongója egy csokor virággal meg némi ajándékkal fellógott a színpadra. A nézők leleményessége határtalan volt, akadt, aki nemes egyszerűséggel beállt a profi fotósok közé, hogy igazán jó képet készíthessen az énekesről.
A Dianával és a You Are My Destinyvel tűzdelt ütős kezdés után a koncert tele volt olyan táncra késztető slágerekkel, mint az In The Garden of Eden, a Van Halen-féle Jump-feldolgozás, Tom Jones She?s a Ladyje, a New York, New York, a Twist and Shout, vagy a Kiss Me Mucho, amelyek alatt még biztatta is a közönséget, hogy ugráljanak, táncoljanak, ahogy csak jól esik. Sőt, néhány szám erejéig ismét visszament a közönség közé: székre állva énekelt, kézfogásokat osztogatott, és felkért egy rajongót, akinek nemcsak a táncot köszönte meg, de azt is, hogy nem magasabb, mint ő? És persze végig kérte, hogy énekeljenek vele, vagy épp helyette egy-egy refrént, hogy tapsolják meg a zenészeket.
Fotókkal, filmbejátszásokkal, dalokkal elevenítette fel életének fontos eseményeit, szereplőit: fellépéseket neves show-műsorokban, lányait és egy szem, alig négyéves kisfiát, valamint pályatársakat, akikkel együtt dolgozott, mint Sammy Davis Jr., Cole Porter, Buddy Holly, vagy épp Michael Jackson, akinek legutoljára napvilágot látott dalát, a This Is Itet közösen írták évekkel ezelőtt.
A többször meghosszabbított ráadásban aztán ő is ismét táncra perdült, felhívott a színpadra egy fiatal nőt (aki már korábban is több puszit bezsebelt az énekestől), autogramokat osztogatott bakelitre, fényképre, jegyre és minden elképzelhető felületre, pózolt a fotókhoz, és karmesterként vezényelte kicsit a zenekart, hogy mindegyikük virtuozitása megmutatkozhasson kissé.
Bár az Aréna félig sem telt meg, a hangulaton ez egyáltalán nem látszott ? a koncert felvétele kötelező tananyag lehetne sok fiatal, de jó néhány már befutott énekes számára is a ?Hogyan bánjunk a közönséggel? című tantárgy keretében.
Bár, jobban meggondolva, ezt nem lehet megtanulni. Paul Anka is egyszerűen csak ilyennek született.
