Pecás kaland

Eleinte csak a horgászt látjuk a vásznon, pontosabban a helyét: a hajnali Római partot az Északi összekötő vasúti híddal. Közben zene úszik a képre: amolyan baljós, éledező dallamok fúvósokra, zongorára és énekhangra komponálva, s mindeközben elhangzik egy vers is a partokról, a tengerekről és az eltévedt hajókról. Gesamtkunstwerk - magyarázza tudós barátom az Impressziók előadása után, vagyis a különféle művészeti ágak termékeny együttműködése. Ami persze nem a spanyolviasz, ám a csütörtök esti megjelenésében mégiscsak újdonság a Művészetek Palotájában.

Legutóbb, néhány nappal a Budapesti Tavaszi Fesztivál programdömpingje után két francia és egy olasz zenész, Henri Texier, Louis Sclavis és Aldo Romano mutatott be itt hasonló, fotók ihlette kortárs darabot. Ám az ő esetükben Guy le Querrec fotográfus afrikai életképei a végső produkcióban már "csak" passzív illusztrációként szolgáltak a zenéhez: a veterán dzsesszzenészek a javarészt improvizációkból felépülő dallamot élőben igazították, komponálták rá a monoton ritmusban ismétlődő képsorokra.

A csütörtök este bemutatott Impressziók esetében azonban fordított volt a felállás. A kiváló zeneszerző-zongorista, a Free Style Chamber Orchestrát is alapító Nagy János eredetileg harsonákra, pontosabban a Four Bones harsona kvartettnek komponálta a tradicionális, vagy olykor keleties dallamokat, dzsesszfutamokat és könnyűzenei elemeket is tartalmazó kortárs alkotását. A "zenei performansz" ötlete, hogy versekkel, fotóvetítéssel egészítsék ki a produkciót, csak később merült fel. Bátor merítés - olvastam még a koncert beharangozójában; bátor próbálkozás - tettem hozzá az előadás után. Az Impressziókban ugyanis mindenki improvizál, a hangzó-látható mű élőben születik, s összművészeti alkotás esetében ez meglehetősen kényes egyensúlyt eredményez. Bedobják a horgot, s lesz ami lesz.

A harsonások - Gyetvai Péter, Kasza Nándor, Magyar Péter és Villányi László - noszogatására előbb lassan kezdenek peregni a képek a magányos pecásról a Duna-parton. Később, intenzívebb futamokra a horgász kimerevített felvételét látjuk montázs-szerűen eltorzulni, és a felvétel rendre visszatér az előadáson: szerelmes képeslapként palackba rejtve, halak közt úszkálva, vagy éppen vonaton. Mindeközben ismerős - mi több, jól ismert - hang kapcsolódik be Nagy János zongoraszólójába: Palya Bea settenkedik be mezítláb a színpadra, hogy aztán melegváltásban adja át a helyét a magas sarkúban betipegő Karafiáth Orsolyának. A vásznon egy percre kimerevedik a kép, a vers hirtelen kibillenti kereteiből a produkciót, új értelmezésbe helyezi az addig látott-hallottakat, hogy aztán a vendégzenészként az ütőhangszereket megszólaltató Kovács 'Tobzi' Tamás vad, pergő ritmusaira annál gyorsabban zuhanjunk vissza a jól megkomponált képi világba.

Ez utóbbiról csak az előadás után tudom meg, hogy szintén improvizáció: a fotósok, Merényi Dávid és Nagy Gergő élőben, visual jockey-k módjára adagolják a zenei tételenként válogatott felvételeket. Oda-vissza pergő, gyakran egy burleszkfilm hatását keltő fotóik a Római parti alapmotívumhoz igazodnak: a magányos pecást látjuk munka közben, vonaton utazva, vagy éppen a tévéképernyő előtt tespedve, aztán újra és újra megjelennek a halak, ragadozóként és ebéd formájában egyaránt, ahogy a felvételeken felbukkanó nőalak (Péterfy Borbála) is végigjárja a menyasszony-démon-áldozat szerepköreit. Közben felváltva szólóznak a zenészek, és alkalmanként megjelennek a vásznon is, hogy végül katarzis helyett egy gagszerű záróképben egyesüljön a kép és a hang.

Termékeny és izgalmas együttműködésről árulkodik Nagy János kortárszenei előadása. A néző-hallgató a könnyed utazás benyomásaitól terhelve, órákkal az előadás után csodálkozott csak rá az élőben született produkció mögötti teljesítményre. Arra, hogy a saját területükön profi alkotók ismeretlen vizekre eveztek az Impressziókban. Kockázatos kalandban vettek részt, s ennek frissességét, izgalmát osztották meg közönségükkel: az alkotás örömét. Az Impressziók egyedi és megismételhetetlen előadás; igaz, ismételni fogják, legközelebb a Szigeten. Kétség nem fér hozzá, ott is lesz kapás.