A nyolcvanas-kilencvenes évek közepén nem szívesen viccelődtünk volna a Midnight Oil frontemberének, Peter Garrett-nek (képünkön) azzal, hogy ő csak egy showman, aki az átlagosnál egy kicsit komolyabban gondolja a zenében rejlő világmegváltó potencionált. Nemcsak azért óvakodtunk volna ilyen kijelentésektől, mert Garrett jó magasra nőt és enyhe túlzással élve az '77-es Sziklák szeme című horror klasszikus gonoszát alakító Michael Berryman klónja, hanem mert már akkor tisztában voltunk vele, hogy a kopasz úriember számára a muzsika jelenti az életet. Ezzel persze általában minden zenész így van, de Garrett esetében ez hatványozottan érvényes volt, annyira, hogy amikor például invitálták együttesét a Countdown című népszerű televíziós showműsorba, ő azzal utasította vissza a felkérést, hogy a Midnight Oil nem megy sehová bohóckodni, amit képviselnek, annak komoly üzenete van.
Az 1953-ban született, jogi végzettségű Garrett eddig pályafutása a környezetvédelmi témák radikális képviseletével telt, december 3-tól pedig már politikusi bársonyszékből fegyelmezheti az olyan vállalatokat, amelyek tengert szennyeznek ('90-ben még "egyszerű" zenészként tudott csak fellépni a Valdez olajszállító hajó tulajdonosaival szemben, tiltakozásul minden idők egyik legsúlyosabb tengeri olajszennyezése ellen, amely Alaszka partjait sújtotta), vagy nukleáris energiával veszélyeztetik az élővilágot.
A '88-as Beds Are Burning című, az ausztrál őslakosok földhöz való jogáért síkra szálló nótával nemzetközileg is ismertté vált zenekar frontembere már a nyolcvanas években is megpróbálkozott a politikával (Nukleáris Lefegyverzés Pártja), de akkor még sikertelenül. A kudarc nem kedvetlenítette el a hét centi híján két méteres órást, nézeteit tovább hangoztatta baloldali és zöld szervezeteken keresztül. 2002-ben még a Midnight Oilt is otthagyta, hogy csak a politikára tudjon koncentrálni. Két évre rá már a Munkáspárt színeiben jutott be a parlamentbe, amivel magára haragította korábbi harcostársait. Azzal vágott vissza az őt bíráló Zöldeknek, hogy az irányváltást a hatékonyabb lobbizás követelte meg, így elült az őt körülvevő csatazaj.
Garrett előbb a művészeti és őslakossági ügyek szóvivője lett az árnyékkormányban, majd tavaly decembertől ő irányította a Labour támadásait John Howard kormányfő környezetvédelmi politikája ellen. Howard emlékezetében valószínűleg még élénken élhetett, amikor a Sydney-ben rendezett olimpiai játékok záró ceremóniáján a Midnight Oil több millió tévénéző szeme láttára 'sorry' feliratú fekete öltözetben lépett fel, tiltakozva a kormányfő őslakos politikája ellen. Kevin Rudd 2006-ban a klímaváltozással kapcsolatos ügyeket is rábízta, amitől most szomorú szívvel, de meg kell válnia. Az új kormányban "csak" a környezet, az örökség és a művészetek felelőse lesz.
