Péterfy Bori a MüPá-ban

Péterfy Bori sztorija unos untig ismert már. Az egykori amorf ördöglány tavaly jött ki második önálló lemezével, mely kritikusunk szerint akár a Sin City még le nem forgatott második részének filmzenéje is lehetne. Aztán alig aludtunk párat, máris érkezett a rájátszás. A művésznő az idei év elején hozta ki kicsit akusztikus, kicsit elektronikus, kacatpopos, kilenc vadonatúj számot és három átdolgozást felvonultató 2B című korongját.

A hangzó egyáltalán nem resztligyűjtemény, nem ötlettöredékek kusza halmaza, hanem többnyire új dalokat szerepeltető kerek, egész estés stúdióalbum. Egy bódulásig bolondító, kétértelműségében is finomkodó nőcis életképgyűjtemény. Bori úgy jó, ahogy van, ha kell cicás, ha kell romantikus, ha kell dívás, ha kell bevállalós, ha meg az kell, gond nélkül szívja ki a véred. Aktív szívtiprás van. Zenéjében pedig a legeredetibb módon kavarog egy seregnyi stílus (pop, rock, pszichedélia, reggae), és persze a végén a legtermészetesebb módon ér össze az egész.