Philip Morris Balettdíj 2005.

A Fődíjat és az ifjú tehetségeknek járó Junior-díjat minden évben az a két magyar balett-táncos nyeri el, akik a Művészeti Tanács megítélése szerint kiemelkedő teljesítményükkel jelentős mértékben járultak hozzá a magyar balettművészet értékeihez, s akik a világ színpadain méltón képviselhetik a magyar balettet.

2005-ben a Fődíjat Frenák Pál, a párizsi Compagnie Pal Frenak vezetője,

a Junior-díjat Boros Ildikó, a Magyar Állami Operaház tagja vehette át.

Az idei Fődíjas Frenák Pál 1957-ben született Budapesten.
Gyermekkora meghatározó mozzanata volt, hogy szülei siket-némák voltak, így első elsajátított nyelve a jelnyelv lett, ami különleges fogékonyságot fejlesztett ki benne az arcjáték és a gesztusok, az emberi testtel kifejezhető tartalmak iránt.
Édesapja halála után néhány évet intézetben töltött, itt kezdett el titokban tükör előtt mozdulatsorokkal kísérletezni, és tízévesen egy darabot is rendezett amatőr gyerekszínészekkel.
Később klasszikus balettet, néptáncot és modern táncot tanult, magyar mesterének Jeszenszki Endrét vallja.

Frenák útkeresésének első állomása Párizs, ahová az 1980-as évek derekán érkezett.
Itt a klasszikus balett több illusztris személyiségével dolgozott, Cunninghamtől, illetve Limontól tánctechnikákat tanult és megismerte a kortárs művészetek világát.

1989-ben megalapította társulatát, a Compagnie Pal Frenak-ot Párizsban, de nem fordított hátat a magyar táncművészetnek.

1990 óta rendszeresen hazajárt, az akkor Magyarországon még kevéssé ismert kortárs tánccal kurzusokon ismertette meg a magyar táncosokat. Ősbemutatóit Budapesten tartotta (1990-Titkos lelkek, 1991-Tér, 1993-Gördeszkák, 1996-Sainte Rita, 1998-Vadócok) és fiatal magyar tehetségeket hívott Párizsba, hogy együttesével dolgozzanak.
A Compagnie Pal Frenak 1993 és 1998 között turnézott többek közt Franciaországban, Romániában, Oroszországban és Izraelben.

Frenák Pál koreográfusi munkásságával párhuzamosan tanított a párizsi és lille-i Siket Színházban, és meghívott koreográfusa és tanára volt Chalons en Champagne-ban a Francia Artistaképző Főiskolának.
''Mozgásművészet a gyógyításban'' címmel az Amiens-i Egyetemi kórházban táncrehabilitációs programot fejlesztett ki mozgássérült gyermekeknek.

Frenák Pál 1998-ban megnyerte a Kiotói Villa Kujoyama koreográfusi díját, amelynek köszönhetően több mint fél évet töltött Japánban, ahová ettől kezdve rendszeresen visszatér. A japán élmények ihlette Tricks Tracks című koreográfiájával 2000-ben elnyerte a Veszprémi Táncfesztivál fődíját, a következő évben pedig a Soros Stúdiószínházi Napok fődíját.
Frenák Pál 2002-ben szakmai munkájának elismeréseképpen a Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériumának Harangozó Gyula díját vehette át.

A 2002-2003 évadtól a hazai és nemzetközi közönség már kereste és várta a társulat előadásait.
2003-ban a Blue Springet készítette el ismét a Budapesti Tavaszi Fesztiválra, majd 2004-ben hozzáfog a férfi és a női nem és a köztük lévő lehetséges kapcsolati háló örökzöld témájának sajátos feldolgozásához.
Megszületik a Fiúk, a Csajok, majd 2005-ben az Apokalipszis-Frisson. Ugyanebben az évben a Fiúk koreográfiájáért elnyeri a Veszprémi Táncfesztivál fődíját.

Szívesen kísérletezik a színházban szokványos térkezelés megbontásával. A KáOsz-ban a nézők egyszerre érezhetik magukat egy klubban, ahol kávéházi asztalok mellett vörösbort kortyolgatva és cigarettázva nézik az előadást és egy bokszmeccsen, a ringet körbeülve.
Ráadásul a közönség és a táncosok közti távolságot is eltörli: a KáOszban, a Blue Springben és a Csajokban is direkt kapcsolatba kerülnek a táncosok és a nézők.

A színházi teret megunva új, inspiráló terek után néz: 2004-ben és 2005-ben a társulattal a Ludwig Múzeum kiállítótereiben improvizál a Múzeumok Éjszakáján hatalmas sikerrel, 2005 augusztusában hét magyar társulattal közösen a Pannonhalmi Művészeti Fesztiválon mutat be improvizációt az apátság arborétumában.

2005-ben a Krétakör Színház rendezője, Schilling Árpád kéri fel koreográfusnak német-magyar koprodukcióban készülő darabjának, a Phaidra mozgásanyagának kidolgozásához. A darabot bemutatója óta nagy sikerrel játszák a Trafo Kortárs Művészetek Házában.

Boros Ildikó 1978. június 13-án született Budapesten.
A Magyar Táncművészeti Főiskolán 1998-ban végzett olyan mesterek keze alatt, mint Stimácz Gabriella és Sebestény Katalin.
Azok a tanfolyamok, melyeket az Amerikai Egyesült Államokban (North Carolina, 1996), valamint Ausztriában (Wolfsegg 1997) végzett, fontos mérföldkövet jelentettek tanulmányaiban.

1998-ban szerződött a Magyar Állami Operaházhoz, ahol 2002-től címzetes magántáncos és 2005-től magántáncos.
Vendégszerepelt már Portugáliában, Mexikóban, Olaszországban, Ausztriában és Kínában is.
A 1999/2000. évadban az Operaház legjobb kartáncosa volt, 2002-ben pedig megkapta a Pro Art Lyrica díjat.

Főbb szerepei: #8226; Rosszul őrzött lány: Lise #8226; Mayerling: Vetsera Mária #8226; Sylvia: Sylvia #8226; Hófehérke: Hófehérke #8226; Anyegin: Olga #8226; Anna Karenina: Kitty #8226; Diótörő: Mária hercegnő #8226; Szentivánéji álom: Hermia #8226; Furfangos diákok: Rózsika #8226; Térzene: Fiatal lány #8226; Csipkerózsika: Kék madár pas de deux #8226; Don Quijote: Két barátnő #8226; Manen: Öt tangó #8226; Concertante #8226; Forsythe: In the Midle Somewhat Elevated #8226; Kylian: Hat Tánc

A Philip Morris Magyar Balettdíj Fődíjával korábban kitűntetett művészek: ifj. Nagy Zoltán, Juronics Tamás, Lovas Pál, Nagy Tamás, Volf Katalin, Végh Krisztina, William Fomin, Cserta József, Popova Aleszja, Hágai Katalin, Ladányi Andrea, Solymosi Tamás

A Junior-díj a következő fiatal tehetségeket illette meg: Popova Aleszja, Venekei Marianna, Major Szilvia, Markovics Ágnes, Ströck Barbara, Czebe Tünde, Cserpák Szabina, Sóthy Virág, Sándor Zoltán, Velekei László, Spala Korinna

Frenák Pálról és előadásairól a fotókat Peti Péter készítette.