Számtalan olyan hang hallatszott Nagy-Britanniában az 52. Eurovíziós Dalverseny elődöntője, majd döntője előtt, mely szerint a Scooch együttest indítani -az egyébként nem túl erős mezőnyben-, egyenlő az öngyilkossággal. Arra azonban valószínűleg senki sem számított, hogy a mások véleménye által az Eurovíziós Dalverseny hagyományába tökéletesen beilleszthető Flying the Flag című nótával majdnem megismétlődik a null pontos fiaskó. Az angol sajtó javarésze cinikusan meg is jegyezte, hogy a Natalie Powers, Caroline Barnes, David Ducasse és Russ Spencer alkotta "rágógumi bandának" legalább 19 pontot sikerült begyűjtenie, ami a 24 indulóból a 22. helyre volt elég.
Az igencsak szerény szereplés annak fényében is figyelemreméltó, hogy a briteknél Morrissey és a Pulp-os Jarvis Cocker is felajánlotta segítségét a BBC-nek, mégpedig pont azért, hogy visszaszerezzék Anglia megkopott dicsőségét. Az eredmény láttán persze azonnal megjelentek azok -többek közt a Scooch is-, akik a dalverseny tényleg igencsak speciális pontozásának reformját sürgetik. A túlnyomórészt Nyugat-Európából érkező kritika általában felrója, hogy a voksolásnál szó sincs az énektudás elismeréséről, egyszerűen egy olyan szimpátiaszavazási metódust sikerült kialakítani, melyben leginkább a történelem, az aktuálpolitika és az ilyen-olyan függőségi viszonyok számítanak. Ennek ékes példája az idei verseny is, ahol a volt szovjet utódállamok és a szocialista blokk országai egymásnak nyomták a gombot, eredményezve ezzel azt, hogy az első tízbe egyetlen nyugat-európai országnak sem jutott hely.
Vannak olyanok, akik már azt vizionálják, hogy külön nyugat- és kelet európai selejtezőt kéne rendezni, majd a döntősök ezen a területi alapon mérkőzhetnének meg egymással.
Miközben a legtöbb sajtóorgánum a pontozás reformjával van elfoglalva, megjelentek az első irigyek is. Többen azzal vádolták meg a győztes énekesnőt, a szerb Marija Serifovic-ot, akit egyébként a fogadóirodák többsége az első három hely valamelyikére várt, és akinek az édesanyja élete összes megtakarítását feltette lánya elsőségére, hogy Molitva című dala egy albán nóta, Soni Malaj Ndarja című művének koppintása.
