Az algériai származású énekes a francia rai-nemzedék egyik előfutára volt. Az 1981-ben alapított Carte de Séjour nevű együttesével az arab rock alapjait kezdte építgetni, zenéjére pedig erősen hatott az algériai rai. A zenekar abból az egyesületből nőtt ki, mely a franciaországi bevándorlók tíz évre szóló tartózkodási engedélyéért harcolt, s mivel a tagok különböző afrikai országokból származtak, természetes volt, hogy az általuk képviselt politikai és társadalmi mondanivaló zenei kifejezésére a rai forrásából merítsenek.
A rai ugyanis, mint mediterrán kulturális mozgalom, kezdettől ellenkultúrát hordozott, keretet adva új generációk elszakadási kísérletének szüleik vallási és családi értéknormáitól. A modern befogadó országba való beilleszkedés során azonban a nyolcvanas évek elején mély csalódásra ébredt egy nemzedék, amelyet a franciák nem fogadtak el honfitársként. A Carte de Séjour néhány nagy feltűnést keltő, punkrockos felvételén ebben az időben állt ki az integráció és a tolerancia mellett, és óriási sikert aratott. A csapat 89-es feloszlása után Rachid szólókarrierbe kezdett, és elektronikával és arab zenei tradíciókkal jól egyensúlyozó, a dance és továbbra is a rai stílus elemeit vegyítő lemezeket készített.
A divattal és a trendekkel szembenálló, mindig váratlan, gyakran radikális hangot megütő Rachid Taha napjainkra a különböző nemzetiségi hatásokat magába olvasztó francia kultúra úttörőjévé vált, aki sokszor provokatív fellépéseivel ma is rendszeresen felhívja a figyelmet az intolerancia és a fajgyűlölet ellen. Az énekes május 29-i, immár negyedik budapesti koncertje ezért feltehetően a zenénél többről fog szólni.
