Sarkköri hideg és forróság a Művészetek Palotájában

Mari Boine majd' húsz éve osztja az igét, s azóta, hogy 1989-ben Peter Gabriel kiadója megjelentette Gula Gula című lemezét, kijött egy fél tucat remekműve, köztük a '94-es Leahkastin, a négy évre rá készült Bálvvoslatjna vagy a Jan Garbarek közreműködésével felvett Eight Seasons.

 

Boine legújabb anyaga, a 2006-os Idjagiedas ugyancsak reveláció: életműve legintimebb darabja egymásba olvasztja az Északi-sarkvidéket Afrikával, az elragadtatást az elfojtással, s miközben táncra hívja a természeti erőket, a mélyükön rejtőző démonokhoz is megindítóan szól.

 

"Amikor először hallottam őket, úgy éreztem, egész életemben ezt a zenét kerestem" - mondta Robert Plant, miután a mali Sivatag Fesztiválon meghallgatta a Tinariwent. A zenekar 1985-ben egy líbiai katonai bázison alakult, s tagjai a mali hegyekben részt vettek az 1990-96-os törzsi és polgárháborúban.

 

Hogy a tradicionális dallamok, a forradalmi szövegek, a mali blues és a pszichedelikus villanygitározás elegyéből az ezredforduló egyik legütősebb világzenei szenzációja lett, az a francia Lo'Jo együttesnek köszönhető - ők fedezték fel, s mutatták be Európában ezt a kivételes, iskolateremtő sivatagi bluest. A dalszerző énekes-gitáros Ibrahim Ag Alhabib vezette zenekar az elmúlt három évben lemezeivel meghódította a világzenei listákat, de koncerten még inkább lenyűgöz - állítják a Művészetek Palotája programszervezői.