De mégis miről van szó? Shlomo Bar fantasztikusan tehetséges zenész, aki a marokkói zsidó kisebbség tagjaként született 1943-ban. Zenéje magában foglal mindent, aminek dallama és ritmusa van az Atlasz-hegységtől egészen Palesztináig és még tovább. Ez már magában érdekes: adott egy remek izraeli együttes, amely számára a klezmer csupán alapja az egyéni hangzásnak. Shlomo Bar szerzeményeiben sűrítve hallható mindaz a zenei-kulturális párbeszéd, amely évezredeken át jellemezte az egész Közel- és Közép-Keletet. Mondhatni, ebben a zenében újra eggyé forr mindaz, ami a bábeli zűrzavar előtt még egy volt - és persze mi más is lenne a világzene lényege. A dallamok és szövegeik ősi zsidó emlékeket idéznek - többnyire bibliai utalások és idézetek alapján.
A zenekarvezető ütőhangszereit elsősorban az arab és a szaharai régió készleteiből választja, és látványos szólókat abszolvál segítségükkel. A sokoldalú hangszerelésekben felhangzik még olykor a szitár és a cimbalom ősének tekinthető szantur, amelyek ugyebár már az arab hatás keleti végeiről, a pakisztáni vagy indiai zenéből lehetnek ismerősek. De vajon miért fordul egy izraeli együttes oly lelkesen az arab-iszlám kultúra vívmányaihoz? Hát épp itt van a nagy dobás ebben a produkcióban, amely a maga békés, de lebilincselő módján próbál haragos féltestvéreket - zsidókat és muszlimokat - újra párbeszédre bírni. A koncertet a 20-án kezdődő Izraeli Magyar Kulturális Napok egyik kiemelt eseményének szánták a Petőfi Csarnokban. Jó üzenete lehet egy olyan együttesnek, amely a zsidó kultúra több ezer éves dallamait, szakrális szövegeit a szélesebb régió zenei szövetébe ágyazza. Az esemény első felében a Muzsikás együttes Sebestyén Mártával - megint csak stílusosan - magyar zsidó dallamokat ad elő.
