Slágerdömping Roxette módra

Miután elköszönt, és a kötelező félórás várakoztatás is letelt, kilenc óra körül öt zenész társaságában megérkezett Per és Marie, majd a Dressed For Success-szel neki is láttak ? bár öltözékükben nem volt semmi különös, a koncert egy-két kisebb szépséghibától eltekintve végül is valóban sikeres lett.

Marie, ha lehet, még szőkébb és vékonyabb, mint a kilencvenes évek elején, amikor legnagyobb sikereiket aratták, de azért látszik rajta, hogy eltelt húsz év, még inkább a komoly betegség, amelyen átesett ? ez sajnos a hangján is nyomot hagyott, ráadásul az eleinte tökéletesnek épp nem mondható hangosítás sem neki kedvezett. De a közönséget ez szemlátomást nem zavarta, már a harmadikként előadott Big Love alatt sokan bulizni kezdtek, az ülőhelyeken is állva tapsoltak. A lelkesedés a következő, kevésbé ismert dalok alatt is kitartott, amikor pedig a csendes-lassú blokk a Micsoda nő! betétdalához, az It Must Have Been Love-hoz ért, már az első refrént egy emberként énekelte az egész stadion zene és Marie segítsége nélkül ? ez az, amivel a legtöbb koncert végén megpróbálkoznak az előadók, ám ritkán sikerül elérniük.

Marie ugyan keveset mozgott, Per és a mindvégig remek teljesítményt nyújtó zenészek viszont folyton jöttek-mentek a színpadon, kommunikáltak a közönséggel, kérték a tapsot ? na nem mintha olyan slágerek alatt, mint a How Do You Do vagy a Dangerous nagyon kellett volna biztatni a közönséget. A CD-n kissé steril, nagyon is popos dalok a színpadon sokkal keményebben, rockosabban szólaltak meg, időnként emlékezetes gitárszólókkal tarkítva. A jókedvű estének az sem ártott, hogy úgy tűnt, Marie egy pillanatra elfelejtette az egyik dal szövegét - ennyi év kihagyás után ezen senki nem akadt fenn.

A hangulatra nem lehetett panasz, ezért tűnt meglepőnek, hogy alig egy és negyed óra után levonulni készültek, és Per bemutatta a zenészeket. Villámkezű gitárosuk búcsúzásként elkezdte játszani a Tavaszi szél vizet áraszt című dalunkat, és ami egyszer már bejött Freddie Mercury-nak, most is működött: az egyre gyorsuló ritmust egy emberként követte tapsával a stadion, és miután a dallam átúszott a Joyride-ba, mindenki ismét csak szívvel-lélekkel énekelt Marie helyett/mellett. Ezután viszont tényleg levonultak, és hosszas taps után tértek vissza ráadásként olyan dalokkal, mint a Spending My Time vagy a The Look. Háromnegyed tizenegykor aztán, amikor ismét elhagyták a színpadot, sokan elindultak hazafelé, de rosszul tették, hogy nem várták meg a villanyok felkapcsolását. Addig ugyanis még elhangzott az egyik legnagyobb sláger, a Listen To Your Heart, valamint a Church Of Your Heart. Utóbbi igazi örömzenélésbe csapott át az akusztikus gitárral, Per szájharmonika-játékával, valamint az egész zenekarnak, de leginkább Marie-nek szóló, szűnni nem akaró tapssal.

Igaz, a közönség egy-két slágerre még vevő lett volna (kimaradt a repertoárból például a June Afternoon, a Chrash! Boom! Bang! vagy a Vulnerable), de majd' két óra után végül is igazán nem lehetett okunk panaszra. Meg aztán, ha így folytatják (Moszkvában több jegyet adtak el, mint Ozzy vagy Sting), hamarosan újra erre járnak, és akkor talán azok a slágerek is előkerülnek, amelyek most kimaradtak. Elvégre van miből válogatni.