Kitörő lelkesedés
Anglia, Newcastle, katolikus iskola, vasszigor. És templomi kórus! Az 1951. október 2-án született Gordon Sumner pedig tagja volt az énekesek e csoportjának. Szabadidejében a Beatles meg a Led Zeppelin lemezeit hallgatta, és a basszusgitárral kötött szorosabb barátságot. Bár szülei unszolására továbbtanult, és a tanárképző főiskolán diplomát szerezve tanári státushoz jutott, a zene nem hagyta nyugodni. A beat helyett azonban a dzsesszt választotta, több formációban is megfordult, melyek közül a Phoenix Jazzmen nevű zenekarban magára öltött sárga-fekete csíkos szerkójáért "sikeresen elnyerte" a Sting, azaz Fullánk becenevet. A kisebb-nagyobb helyi sikerek után Newcastle kezdett szűkké válni, s az az ifú zenésznek döntenie kellett...
Viszlát munkahely, üdv London!
A brit fővárosban pedig újabb választások elé került a muzsikus, aki nemcsak házasságra adta a fejét (a színésznő Frances Tomeltyt 1976. május 1-jén vette el), de az apaságba is belekóstolt - első az évek során két gyermekkel ajándékozta meg: Joseph nevű fia 1976 november 23-án született, kislánya, Fuchsia Katherine pedig 1982. április 17-én látta meg a napvilágot -, mi több, két zenekar közötti imbolygásának is véget vetett. Sting, a dobos Stewart Copeland és a gitáros Henri Padovani 1977-ben megalakították a Police-t, melynek Fall Out című első kislemeze a Stewart és testvére, Miles - a zenekar menedzsere - alapította független lemezkiadónak villámgyors anyagi csődöt hozott. Mégsem nevezhető pechesnek ez az esztendő, hiszen ekkor került Padovani helyére a több zenekart (köztük az Animals egy kési felállását) is megjárt Andy Summers, s ekkor nyerte el végleges felállását a világ legismertebb "rendőrzenekara". Az új felállás inspirálóan hatott a dalszerző-énekesre, s olyan dalok születtek, mint a Roxanne vagy a Can't Stand Losing You, s a trió hamarosan szerződéshez jutott egy nagy lemezkiadónál.
Rendőrség! Kezeket fel!
A Roxanne (az Outlandos D'Amour című 1978-as bemutatkozó nagylemezről) nagy kedvenc lett az újhullámos angol fiatalok körében, s "értékállóságát" mi sem bizonyítja jobban, minthogy az azóta eltelt évtizedek során többen is feldolgozták (pl.: hallható a Moulin Rouge! című mozifilmben és Charlie is énekelte). De maradjunk még a Police-nál, hiszen a nemzetközi elismerést az 1979-ben kiadott második nagylemez, a Regatta De Blanc hozta meg, melyről két kislemez, a Message In The Bottle, valamint a Walking On The Moon is listavezető lett Angliában, a zenekar reggae-rockos irányvonalát egyre több banda kezdte el követni, s a lemez tengeren innen és túl is szép számban talált gazdára (sőt az Egyesült Államokban a 23. Grammy-díj-kiosztón a Regatta De Blanc című szerzeményért a Police-nak ítélték az arany gramofont Best Rock Instrumental Performance kategóriában). Sting pedig ebben az esztendőben egy új médiumot fedezett fel magának: a filmvásznat. A mozikban a Quadrophenia című filmjében debütált, s a szélesvásznú alkotásokkal később újra meg újra összehozta a sors, hol az arcával, hol a zenéjével igyekezett hatást gyakorolni a moziba járókra, miközben Andy Summers instrumentális elképzeléseit egy másik neves gitárossal, Robert Fripp-pel (King Crimson) valósította meg. Ettől függetlenül a közös zenélés nem szűnt meg, sőt! A trió a következő két évben is letett egy-egy lemezt az asztalra, a Zenyatta Mondatta két újabb Grammy-díjat hozott a Police-nak, a Ghost In The Machine pedig egy újabb brit listavezetőt, s egyben egy amerikai bronzérmest, az Every Little Thing She Does Is Magic-et, miközben a zenekar a világ számos pontját adott koncerteket. A sikereket magánéleti változások kísérték, Sting ekkoriban ismerte meg második feleségét, Trudie Styler producert, s a nyolcvanas évek elején ért véget első házassága is. A sikerei alapján csúcson lévő zenekaron belül fel-felbukkanó ellentétekből a közönség ugyan semmit sem érzékelt, s 1983-ban kitörő lelkesedéssel fogadta a Synchronicity című nagylemezt, rajta az Every Breath You Take című balladával - a dal az Egyesült Államokban és Angliában egyaránt listavazető volt, s a 26. díjátadón a Grammy-bizottság a dal szerzőjének, Stingnek ítélte az Év Dala díjat -, nem sejtve, hogy a Synchronicity lesz a trió utolsó stúdióalbuma, s végső koncertturnéja. Utóbbit egy másfél órás videó igyekezett megörökíteni az utókor számára, de a 182 cm magas művész ez idő tájt feltűnt egy másik produkcióban is, Frank Herbert Dűne című regényének filmadaptációjában.
Szabad a pálya
A Police tagjai saját gondolataikat, terveiket és elképzeléseiket már nem tudták és nem is akarták összeegyeztetni, így külön utakon indultak tovább. Legkönnyebb dolga talán a trió frontemberének volt, hiszen énekhangja és arca által szerzett népszerűsége mellett vitathatatlanul kimagasló zeneszerzői és szövegíró képességével és lelkesedésével szinte azonnal magas kvalitású dzsessz-zenészekkel vette körbe magát, és szólólemez készítésébe fogott. (A másik két muzsikus sem tétlenkedett: Andy Summers ismét Robert Fripp társaságában vonult stúdióba, Stewart Copeland pedig filmzenét komponált - Francis Ford Coppolának.)
Sting munkájának eredménye az 1995-ös The Dream Of The Blue Turtles címet viselő album lett, rajta a közel húsz év távlatából is aktuális politikai üzenettel bíró The Russians, még ha a szereposztás az idők során módosult is. Az új bemutatkozás sikerét mi sem bizonyította jobban, minthogy Sting 1986-ban turnéra indult, melyet hatalmas érdeklődéssel fogadtak. A fellépéseken a friss dalok mellé azért jó pár Police-szerzemény is került a repertoárba - többek közt a koncertet megörökítő Bring On The Night feliratú duplalemez és koncertfilm címadó tétele. Külön érdekesség, hogy mind a zenés film, mind a lemez Grammy-díjat kapott, igaz, két egymást követő esztendőben. Bár felmerült, hogy a Police újra összeálljon, Sting határidőnaplójában sehogy sem tud
Világra szóló
A következő esztendő igazi mérföldkőnek bizonyult, hiszen a ...Nothing Like The Sun címmel illetett korong, amellett, hogy további hangot adott Sting bátor véleménynyilvánításainak, örök gyöngyszemeket hozott, többek közt az An Englishman In New Yorkot, illetve a Fragile-t (a dalok egy részét spanyolul és portugálul is felénekelte - ezek a verziók a Nada Come El Sol... című minialbumon jelentek meg). A következő években bebizonyosodott, hogy amiről ez az ember énekel, arról nem csupán beszél, de tesz is érte: Sting 1988-ban az akkor 70 esztendős Nelson Mandela tiszteletére rendezett koncerten vett részt, de fellépett a Human Rights Now (Emberi jogokat - most!) elnevezésű világturnén is, melynek egyik állomása Budapest volt. Felemelte a szavát az amazonasi esőerdők irtásával szemben is, mi több, alapítványt hozott létre a védelmükben (mely Madagaszkár és Thaiföld hasonlóan veszélyeztetett területeivel is foglalkozik). Annak érdekében, hogy megismerhesse az ott élők problémáit, úgy döntött, hogy egy időre velük kíván élni.
1991-ben The Soul Cages címmel látta meg a napvilágot a következő nagylemez, melyet édesanyjának ajánlott. Egy évvel később, 1992. augusztus 20-án, Sting közel tíz év együttélés után oltár elé vezette Trudie Stylert, aki az évek során négy gyermekkel ajándékozta meg a művészt (Brigitte Michael 1984. január 19-én, Jake 1985. május 24-én, Eliot Paulina 1990. július 30-án, míg Giacomo Luke 1995. december 17-én született). Ugyanebben az esztendőben Pavarotti hívta jótékonysági gálára, s az invitálást örömmel elfogadva nemcsak szólóban, de az olasz tenorral és Zuccheróval is énekelt.
1993-ban kiadott Ten Summoner's Tales feliratú albuma igazi slágerdömpinget hozott: If I Ever Lose My Faith In You, Seven Days, It's Probably Me (ennek Eric Claptonnal játszott változata hallható a Halálos fegyver 3. című moziban), Shape Of My Heart, Fields Of Gold... Utóbbi gyöngyszem címadója lett a következő évben kiadott, tíz évet összegző Fields Of Gold - The Best Of Sting 1984-1994 című válogatáslemezének. (A válogatás sajnos nem tartalmazta a 94-ben Bryan Adams és Rod Stewart társaságában énekelt All For Love című számot, mely egy kosztümös mozifilmben, A három testőrben hangzott el.)
1995-ben Sting hangja újra felcsendült, de nem új dalokkal, hanem régiekkel: két korabeli Police-koncertanyag került kiadásra egy duplalemezen. Az egyszerűen Live névre hallgató összeállítás találóan a zenekar egyik korai koncertje mellett a csúcson lévő banda gigantikus fellépésén rögzített anyagból kívánt keresztmetszetet adni a zenetörténetileg is sikeres csapat munkásságából, de azoknak sem kell sokat várni, akik kizárólag az egykori frontemberre voltak kíváncsiak: Sting Mercury Falling című korongja 96-ra készült el, akárcsak a hozzá tartozó turné menetrendje, melyen a magyar főváros is szerepelt.
Rekviem és bulvár
1997 - a világ Diana hercegnőt gyászolta, a rapvilág pedig a merényletben elhunyt Notorious B. I. G.-t, kinek requiemjét Puff Daddy és Faith Evans adta elő (a dal a Diana emlékére készített dupla válogatáslemezen is megjelent). Az I'll Be Missing You zenei alapját az Every Breath You Take című Police-felvétel adta, melyhez a szerző, Sting engedélyével új szöveg készülhetett. Puff Daddy hálája jeléül hiphop remixet készített a Roxanne című Police-slágerhez, mely rákerült az abban az évben kiadott The Very Best Of Sting & The Police című válogatáslemezre.
A következő év leginkább a moziról szólt Sting számára. Guy Ritchie rendező azóta kultfilmmé vált alkotásában, A ravasz, az agy és két füstölgő puskacső című produkciójában vállalt szerepet, míg a tévésorozatból mozifilmmé előlépett X-akták filmzenelemezére az Aswad reggae zenekarral közösen rögzítette Invisible Sun című szerzeményét.
1999-ben Sting Roxanne című munkáját a század legfontosabb dalai közé sorolta, mit sorolta, énekelte George Michael Songs From The Last Century című feldolgozáslemezén. Persze Sting sem pihent a babérjain. Barátja, Elton John Aida című zenés darabjának, sztárparádés lemezváltozatán Tina Turner, Shania Twain, Lenny Kravitz, Janet Jackson és sokan mások mellett ő is énekelt egy tételt. Ugyanebben az évben a Brand New Day című Sting-album egyszerre szerzett elismerést a Grammy-díjas alkotásokhoz szokott hallgatóknak, a világzene szerelmeseinek és a diszkóba járó fiataloknak egyaránt: míg a korong címadó felvétele elnyerte a legrangosabb amerikai zenei elismerést, addig a Desert Rose című szerzemény eredeti változata több kontinens zenei gyökereinek dallamos keverékeként került a sikerlistákra, s e felvétel diszkómixe méltán lett a klubok kedvence tengeren innen és túl.
2000-ben e lemez turnéjával jutott el ismét hazánkba Sting, aki ebben az esztendőben a The Emperor's New Groove című Disney-rajzfilm (magyar mozicímén: Eszeveszett birodalom) zenéjével Elton John és Phil Collins nyomdokaiba lépett. Szintén ebben az évben Madonna és Guy Ritchie közös gyermekének, Roccónak a keresztapjaként került a bulvárlapok címlapjára. Igaz, nem ez volt az első eset... A legemlékezetesebb cikkezést a szexuális szokásai felől érdeklődő kérdésre - az adott médiumhoz méltó - felelettel indította el, melyben tudatta a világgal, hogy ő és felesége bizony az ötórás tantrikus szexet részesítik előnyben. Talán maga sem gondolta volna, hogy e válasz éveken keresztül adott okot csámcsogásra, s vissza-visszatérő téma lett, melynek csak úgy sikerült véget vetnie, hogy közhírré tétette: ebbe a monstre időtartamba az előjátékot is beleértette, mely nála egy romantikus mozit és egy gyertyafényes vacsorát is magában foglal...
Amikor beszélni nehéz...
Sting 2001 őszén családias hangulatú koncertre készült, mi sem bizonyítja ezt jobban, minthogy az előadás helyszínének toszkánai otthonát választotta. A tervben koncertlemez és koncert-DVD is szerepelt, csak az nem kapott helyet a forgatókönyvben, hogy e napon terrortámadás éri az Egyesült Államokat és több ezren veszítik el életüket, szeretteiket...
Mit tehet ilyenkor egy művész, aki mindig is hangoztatta, mennyire fontos a világ, a béke és a természet? Szabad-e megtörni a gyász és a döbbenet csendjét? A szavak kevésnek bizonyulhatnak, ám a művészet ereje ilyen helyzetekben, ha nem is csodálkozással, de rácsodálkozással töltheti el a befogadót. Az emberek ilyen szituációban különösen vágynak a hitre, reményre és a szeretetre. Sting pedig megtartja koncertjét, mely sokkal mélyebb értelmet nyer, mint tervezte. A dalokban rejlő üzenet talán sosem volt ennyire tiszta, világos és érthető.
A szeretet erejével
Az ... All This Time címen kiadott 2001-es koncertanyag rögzítése előtti, illetve utáni történelmi és politikai események további reakciókat váltottak ki Stingből is, aki előbb önmaga, majd a világ számára igyekezett megfogalmazni a legfontosabb üzenetet. Az üzenetet, melyet a maga eszközeivel adhat tovább. Az első kislemez rövid és tömör mondanivalóval érkezett: Send Your Love (Into The Future) - Küldd el a szereteted a jövőbe! Sacred Love - Megszentelt szeretet - hirdeti a 2003 őszén megjelent új album címe. Nem reklámfogás, nem frappáns lemezcím: gondolatébresztésre szánt elnevezés, mely a világbéke mellett a belső béke eléréséről is szól.
Sting június 5-én Budapestre érkezik, és magával hozza szeretetüzenetét. Fogadjuk be!
Sting/The Police diszkográfia
The Police: Outlandos d'Amour (1978)
The Police: Regatta De Blanc (1979)
The Police: Zenyatta Mondatta (1980)
The Police: Ghost In The Machine (1981)
The Police: Synchronicity (1983)
Sting: The Dream Of The Blue Turtles (1985)
The Police: Every Breath You Take - The Singles (1986)
Sting: Bring On The Night (1986)
Sting: ...Nothing Like The Sun (1987)
Sting: Nada Come El Sol... (1988)
Sting: The Soul Cages (1991)
Sting: Ten Summoner's Tales (1993)
Police: Message In A Box - The Complete Recordings (box set, 1993)
Sting: Fields Of Gold - The Best Of Sting 1984-1994 (1994)
Police: Live! (1995)
The Police: Every Breath You Take - The Classics (1995)
Sting: Mercury Falling (1996)
Sting & The Police: The Very Best of Sting & The Police (1997)
Sting: Brand New Day (1999)
Sting: ...All This Time (2001)
Sting: Sacred Love (2003)
