A közép-európai kortárs zene legnagyobbjai közül való a cseh fuvolás-furulyásszaxofonos, fúvós-multiinstrumentalista Jirí Stivin, az örök kísérletező. Az eredetileg filmes tanulmányokat végző Stivin a hetvenes évek közepén kötelezte el magát a muzsika mellett, és sokoldalúságára jellemző, hogy nem csupán Telemann és Vivaldi fuvolaversenyeit játszotta lemezre, de kiváló dzsessz improvizátornak számít. Akár megszokott dzsesszkvartettje élén érkezik, akár szólestet ad egy szál furulyával és egy öreg kazettás magnóval, friss humora, magabiztos hangszerkezelése és fáradhatatlan muzikalitása mindig óriási sikert arat.
A harminchat éves Adam Pieronczyk generációjának legkitűnőbb és legnépszerűbb szaxofonosa, aki számtalan fesztiválon és szavazáson végzett az élen. Hosszú időn keresztül játszott együtt a nagyszerű lengyel zongoristával, Leszek Mozdzerrel. Tenorjának jellegzetes, mélyen játszott, recsegős, baritonba hajló szólama összetéveszthetetlenné teszi játékát. Legutóbbi lemezét a brazil zenei kultúra, a bossa novás, latinos ritmusok ihlették: ezek különleges újjáértelmezése, a megkapó játékosság, a mindent átható muzikalitás teszi kimagaslóvá a Busszal Sao Paulóba című albumot.
A szaxofonos és fuvolista zenekarvezető, Grencsó István 1979-ben a Masina együttessel kezdte pályáját, majd Dresch Mihály és Szabados György különböző formációival játszott. 1985-ben alapította a Grencsó Kollektívát. Ez az együttes most is fő tevékenysége. Szabad zenei szelleme, irányzatoktól, divatoktól, iskoláktól független, öntörvényű gondolkodása, s nem utolsó sorban a hangszeréhez fűződő viszonya a legjelentősebb hazai zenészek közé sorolja műfajában. Leginkább maradandót talán azon műveivel alkotott, melyekben hatvanas évekbeli slágerek, keringők, sanzonok újraértelmezéseit kísérli meg. A Grencsó Kollektíva nem is annyira együttes, hanem zenészek többé-kevésbé laza szerveződése. A szűk triófelállás gyakran kibővül, átalakul, vendégzenészekkel egészül ki.
