Noha az igazán húsos falatok a hétvége tájára jutottak a Szigeten, azért a kezdetek is kínálnak ínyencségeket a keményebb zenék kedvelőinek. Az Iron Maiden jól feladta a labdát a 0. napon, bár tudható, hogy náluk akad jóval sötétebb és vadabb muzsika is. Az alábbiakban egy rövid körképet kap az Olvasó a dallamos metál, a punkos lendület és a hardcore szívet-lelket melengető világából.
Logisztikai problémák miatt az egy koncerten lehetséges eltölthető percek száma korlátozott, hiszen egyszerre két helyen nem rázhatja az ember a fejét. A Road zenekarral kezdünk, amely vérkomolyan hozza a magyar rock-metál első vonalát. Láthatóan jóban vannak baráti zenekarokkal is, mert Molnár Máté felhívja a Rómeó vérzik énekesét, hogy a Római vakáció című máris klasszikus nótát közösen énekeljék el. A közönség ugyan nem tölti ki a Hammerworld óriási sátrát, de így is szép számú fekete ruhás arc villázik a Roadra.
Nem ez a helyzet a vidám punk Fürge Rókalábaknál a Zúzda színpadon, kiknek potenciális közönsége valószínűleg már rég nincsen a Szigeten, hiszen kevés az a magyar punk, aki ki tudja fizetni a több tízezer forintos hetijegyet. De hát sikerült a Sziget stratégiája, elkészült a külföldiek olcsó fesztiválja - s ez meg is látszik, hiszen a Rókalábak hórihorgas énekesének hörgésére is többségben az arra járó francia virággyerekek ugrándoznak (no és a teniszezőnek öltözött gitáros). Nota bene, jól érzik magukat, én meg várom a "Buzis dalt", de nem jött időben.
Mert hogy technikai szünetet kell tartanom a keményben, hiszen a nagy utcaszínházat is meg kell nézni valamikor, így a Volbeat dán metálzenekar ebből a cikkből kimarad. Nem úgy a csúszással kezdő német Avantasia, a fantasy metál jeles képviselője, amely számos zenekar énekeseinek és gitárosainak közös szuperprodukciója. Mint az énekes felkonferálásából kiderül, ez a koncert az Avantasia turnéjának utolsó állomása. Színpadképük egyszerű, ám hatásos.
Avantasia
Egy erkélyszerű második szint van a dob fölé építve, bal oldalon először egy szőke, majd egy barna vokalistalánnyal kiegészítve. A hősöknek öltözött hosszú hajú énekesek és gitárosok, akik egyre többen lesznek a színpadon, fel-alá rohangálnak egy hihetetlen színpadi show keretében. A közönség egyként tombol és meglehet, hogy sokan már kihalásra ítélték ezt a műfajt, de az Avantasia és rajongói megmutatják, hogy lehet még tízperces gitárszólókat játszani és metál operaáriákat énekelni 2008-ban is színvonalasan.
Talán ezért is csúszik jó háromnegyed órát a Kalapács. Időközben az Insane játszik a Zúzda színpadon, és sikerül lihegve elkapni a két utolsó számukat. Az Insane energiája és technikai tudása példamutató a magyar hardcore-színtéren. Káromkodásokkal sűrűn tűzdelt zenéjük friss és vitális, amolyan ugrálós-fogösszeszorítós. Rajtuk azért már több hc-fanatikus pogózgat, magyarok és külföldiek egyaránt, valamint jómagam is erős késztetést érzek a beszállásra.
Kíváncsi voltam, hogy az Avantasia óriási és lelkes közönségéből mennyi marad a Kalapácsra a Hammerworld sátorban és vajon lesznek-e külföldiek. Nos, új közönség áramlott a fantasy metálosok helyébe, de a magyar tarisznyások épp oly szeretettel fogadják Kalapács József zenekarát mint az előző "hedbengelők". Ahogy hallgatom a legendás Jocót, arra gondolok, hogy tulajdonképpen milyen emberi is ez az előadó, a magyar metál pedig végső soron milyen melengető, baráti és tiszta érzés. Ebbe persze az is belejátszik, hogy a Kalapács negyed hangerőt kapott (ugye este 11 után él a hangkorlátozás), olykor közel kell lépni, hogy halljam a színpadot. Kifejezetten sajnálom, hogy a Vastrabantot már nincsen erőm kivárni, a Junkiesért pedig a punkok fognak utálni, hogy megint nem írtam róluk.
