József Attilára emlékezvén akaratlanul is elénk tolul az egész forrongó, pezsgő századelő, a politikai és művészeti tenni akarás, a tépelődő, alkotó emberi elme, a kávéházi intellektuális elmepárbajok és a mindenkinek szóló, ingyenes nagy népünnepélyek, a vurstli, a Városliget, a jó értelemben vett, népszórakoztatás. József Attila születésének századik évfordulóján a szervezők szeretnék, ha a Lánchíd ünnepe egy kicsit tiszteletadás is lenne a zseniális költőnek és a kornak, amelyben alkotott.
A század eleji városias szórakoztatást és kávéházi miliőt nem csupán a programokkal, de az installációkkal is megidézik. A Lánchíd útteste lényegében egy folyamatosan pezsgő, zenepavilonokkal, árusokkal, ?teleszórt? vurstlivá válik, míg a járdarész egy hosszú, végeláthatatlan kávéház lesz, ahol a kihelyezett padokra telepedve egy kellemes forró kávé, vagy hideg üdítő társaságában belerévedhetünk a Dunaparti Budapest lenyűgöző látványába. Nyugalmunkat csak az időnként elhaladó mozgó fagyiskocsi, pereces, vagy kávéárus zavarhatja meg, akik azonban éppen kényelmünk érdekében választják majd ezt a kiszolgálási formát. A pilonok alatt és a pesti hídfőnél felállított zenepavilonokban pesti arcokat, pesti stílusokat, a régi és a mai Budapest színeit, hangulatait idéző kitűnő előadóművészekkel találkozhatunk majd.
Míg az MTA Roosevelt téri parkolójában szünet nélkül, nagyszabású színpadi produkciókon, valamint a színes és színvonalas kézműves kirakodó vásáron lesz a hangsúly, addig a budai oldalon interaktív játékokat, gyermek és családi programokat, zenei háttérmegjelenéseket terveznek, különös hangsúlyt fektetve a József Attila és a költészet előtti tiszteletadásra. Ez nem csupán a délutáni, kifejezetten József Attila verseit, művészetét felidéző színpadi összeállításban valósul majd meg, hanem már a délelőtti gyermekműsor, a ?Kakaóbár? programjában is. A versfeldolgozásaikról ismertté vált zenekarok (Kaláka, Makám, Szélkiáltó) műsoraiban szép számmal szerepelnek majd József Attila megzenésített versei is.
A korhű hangulatot elsősorban nem a megjelenő zenei, prózai, vagy egyéb előadó-művészeti programok stílusával kívánják megteremteni, hanem inkább a programszerkesztéssel, mutatványos, interaktív műsorelemekkel, a kávéházi miliő becsempészésével, a jelen időhöz szólni tudó, művészi igényű, Európára és a világra kitekintő műsor-összeállítással. A nagyszínpadon egy minden korosztályt megérintő összeállítást láthatunk majd, kezdve a Duna Karnevál résztvevőinek a világ táncait és zenéit bemutató néptáncelőadásaival. Ezután egy kifejezetten magyar stílus következik a Jazz Cafe-val, amelynek keretében hallhatjuk a világ felé forduló, mégis sajátosan magyar hazai jazz-világzene legkiválóbb képviselőit, Kiss Ferit, Ágoston Bélát és a Dél-alföldi Szaxofonegyüttest. S végül, a tavalyi évhez hasonlóan, az idén is egy igazi világsztárral zár a Hídünnep: a Count Basic együttessel, az Incognito énekesnőjének acid-jazz formációjával. A koncert után tüzijátékkal búcsúznak a szervezők a nézőktől és a szereplőktől.
