| A muzsikus egy a zongorához hasonló billentyűzeten játszott, és a telefonnal rendelkezők miután összeköttetésbe léptek a központtal akár a kagyló felemelése nélkül, a korabeli "hangos üzemmódban" hallgathatták a főként Bach, Chopin, Rossini zenéket játszó művészeket.
1906-ban egy Thaddeus Cahill nevű úr megalkotta a Telharmonium nevű szerkezetet: kicsiny dinamók forogtak benne, és azok állították elő a különböző rezgésszámú hangokat. A gép több mint 200 tonnát nyomott, és arra tervezték, hogy hangot közvetítsen telefondrótokon. A generátorok különböző frekvenciájú és intenzitású tiszta hangokat állítottak elő; a hangerőszabályzás dinamikát adott. Komoly üzletággá nőtte ki magát a vállalkozás, hiszen elegáns szállodák halljaiban, jobb éttermekben és klubokban lehetett ''koncertért telefonálni''. |
 |
|
A 100 éves évforduló ihletette meg a szervezőket, amikor egy 21. századi Telharmónium koncertsorozatot képzeltek el. A korabeli instrumentum kulturális és társadalmi alapötlete és célja az volt, hogy a lakossághoz juttassanak el klasszikus és modern zenét úgy, hogy az személyesen csak az "övék" legyen, más lehetőleg ne is hallja. Sokakban felmerült, hogy a rádió is hasonló szerepet játszik, de a rádióadásokból és később a lemezjátszókból és magnetofonokból többnyire előre felvett zenéket lehetett hallgatni, így nem volt benne az a varázs, az hogy épp akkor és épp az ő fülébe játszik valaki, akit ismernek szeretnek sőt rajonganak érte. Ötletük részben a százéves évforduló, de részben a "retro" hangulat miatt is született, hogy Magyarországon is rendezzünk élő telefonkoncertet, ahol ismert zongoristák és orgonisták játszanak meghatározott időpontokban. |
