A popújságírás lényegében nem áll másból, mint jelzőzésből, ezért aztán most úgy gondoltuk, nem jelzőzünk, csupán száraz tényeket közlünk. Egy Ten Years After-bulit elvileg úgyis a névnek kell eladnia. Szóval akkor jöjjön a rideg valóság meg a címszavak. A TYA-nek a wikipedia szerint 17 sorlemeze van, az allmusic.com szerint 16, szerintünk meg, és persze a kalózokat is beszámolva, mondjuk pár ezer. A kompilációkból még jobban el vagyunk látva. Talán nincs is olyan hazai / külföldi áruházlánc, mely ne árulna egy-két 999 forintos TYA-válogatást. Ami pedig a zenét illeti, az nagyjából százszázalékos blues-rock, hol kicsit több blues-zal, hol meg egy csipetnyivel több rockkal, és olyan nemzedéki himnuszokkal, mint az I'm Going Home, (hopp, mégis jelzőztünk!). Ja és még egy név. Alvin Lee. Klikkelj rá! Ő is az a pasas, aki nélkül másképp szólna a mai rakenroll. Hogy mit is játszanak majd a hajós bulin, végül is tök mindegy, olyanok ők, mint az AC/DC, negyven éve nagyjából ugyanazt a trekket variálják, és még mindig van bennük kraft.
Ten Years After az A38-on
Budapest, A38, 2010. február 10. szerda, 21 óra
