- Hány évesek voltatok, mikor elindítottátok a zenekart?
Nicholaus: - 14-15 évesek.
Vigilante: - '93 táján történt.
- Mikor ébredtetek rá, hogy különleges, amit csináltok, és van jövőtök zenekarként Fagerstán kívül is?
Matt: - Mikor megalakultunk. (nevet)
Nicholaus: - Mindig sokkal jobbnak képzeltük magunkat, mint amilyenek valójában voltunk.
Vigilante: - Sosem törekedtünk arra, hogy népszerű zenekar legyünk és sok lemezt adjunk el. Tudtuk, hogy megvan rá az esély, hogy népszerűvé válhatunk, szóval nem lepődtünk meg, mikor tényleg bekövetkezett. De sosem volt célunk, hogy nagy sikerű zenekar legyünk.
Matt: - A cél inkább az volt, hogy új és új helyeken játsszunk. Hogy tudjunk mindenfelé koncertezni. Hogy tudjunk turnézni szerte Európában és Amerikában. Hogy játszhassunk, minden bokornál, ahol csak lehet.
- Meddig tartott, mire kialakult a hangzásotok, az a tipikus Hives-sound, amit ma ismerünk?
Matt: - Hát beletelt kábé_
Vigilante: - _tíz évbe.
Nicholaus: - Sőt a ma ismert hangzásunkhoz 11 év kellett.
Matt: - A fordulópont '97 táján volt, amikor kijött az első album.
Nicholaus: - Az első album volt az a pont, ahol már teljesen a magunk urai voltunk. És akkor éreztük először azt, hogy már kábé úgy hangzunk, ahogyan igazán hangzanunk kellene. Volt már előtte egy kislemezünk (az Oh Lord! When? How? című 1995-ös EP-ről van szó - a szerk.), amire elég korai dalok kerültek, de az... Nem mondom, hogy elégedetlenek voltunk azzal a kislemezzel, de nem éreztük úgy, hogy volt annyi kontrollunk a hangzás fölött, amennyit szerettünk volna. Utána azt mondtuk magunknak: ha egyszer már valamit felveszünk, akkor olyannak kell lennie, amilyennek mi akarjuk! És '97 táján már úgy éreztük, hogy tudjuk, mit akarunk.
- Ki állt elő az ötlettel, hogy egyforma öltönyökbe öltözzetek? Az első album borítóján még nem volt egységes a kinézetetek_
Nicholaus: - Viszont már akkor is fekete-fehérben voltunk!
Vigilante: - Akkor még nem engedhettük meg magunknak, hogy egyforma ruhákat csináltassunk_
Matt: - Ha jól emlékszem, talán épp egy kocsiban ültünk, amikor valaki mondott valamit, és csak így felmerült ez az egyenruha dolog.
Nicholaus: - Korábban is hordtunk öltönyöket meg rendes ruhát, mindig felöltöztünk a koncertekhez, hol inget és nyakkendőt, hol valami zakót viseltünk, de nem volt pénzünk, hogy mindenből vegyünk fekete-fehér színben. Amikor viszont már megtehettük, onnantól egyre könnyebb volt az öltözködés: "Ha barna - ne vedd fel! Ha kék - ne vedd fel!"
Matt: - Meg akkor már nem kellett veszekedni, hogy aznap épp ki vegye fel a nyakkendőt vagy a nadrágtartót.
Vigilante: - Merthogy kezdetben nem mindig ugyanazt hordtuk. Nem jutott mindenből mindenkinek. Volt, hogy én vettem fel a nyakkendőt, amit aztán a következő koncerten Matt viselt. Volt egy táskánk fekete-fehér cuccokkal_
Nicholaus: - _és mindenki azt választotta ki belőle, ami épp a keze ügyébe került. Ha jó volt a méret, ha nem.
- A dalszerzés hogyan zajlik nálatok?
Matt (nagy csönd és nagy összenézések után): - Van egy fickó, Randy Fitzsimmons, aki előáll az alapötlettel, és utána elkezdünk játszani és kidolgozzuk az adott számot. (csönd)
- Szóval létezik ez a bizonyos személy a Hives mögött, aki irányít benneteket és ötleteket ad?
Matt: - Igen, ő dobja fel a dolgokat.
Vigilante: - Ez inkább kezdetben volt így. Azt hiszem, mostanra már kitanított minket.
Nicholaus: - De azért még mellettünk van.
Vigilante: - Benne van a keze minden Hives-dalban, ami születik. De mostanában már elég annyi is, hogy ad egy témát, egy alapötletet, hogy csináljunk vele valamit, és akkor mi összerakjuk és befejezzük a dalt.
- És hol van most ez a bizonyos Mr. Randy Fitzsimmons?
b>Nicholaus: - Ezt nem árulhatjuk el. (csönd)
- A távolból irányít titeket?
Vigilante: - Nem igazán irányít minket. Inkább úgy mondhatnánk, hogy a zenekar hatodik tagja. Oké, valamelyest irányít, de nem_
Matt: - Nem a szó szoros értelmében.
- Az új album elülső és hátulsó borítója összeilleszthető egy teljes képpé, csakhogy míg elöl öten vagytok, addig a kép hátsó borítóra eső részén hat pár lábat látunk. Az a hatodik pár Randy Fitzsimmons lába akar lenni?
Nicholaus: - Vannak, akik úgy vélik, hogy az övé. (csönd)
- Az összes kiadványotokon Randy Fitzsimmons van feltüntetve a dalok szerzőjeként. Akkor ő kapja az összes jogdíjat, nem?
Nicholaus: - Ugyanannyi pénzt kap, mint mi. Mindent hat egyenlő részre osztunk.
Vigilante: - Nem egyedül írja a dalokat, mi is kivesszük a részünket a közös munkából.
- Akkor miért csak őt tüntetitek fel szerzőként?
Vigilante: - Megadjuk neki az elismerést.
Nicholaus: - Meghagyjuk neki az elismerést. Megfelel így neki, hogy megkapja az elismerést, pénzt meg alig. Így is többet kap, mint amennyire számított.
- Eddig három albumotok jött ki, három-négy évente követik egymást, mindegyik alig félórányi. Hol a többi szám? Minden megjelent dalra jut három-négy, amit nem találtok tökéletesnek és eldobtok? Vagy ennyire aprólékosak vagytok és összesen csak félórányi anyagot írtok három-négy év alatt?
Nicholaus: - Ami azokon a lemezeken hallható, lényegében az minden, az az összes dalunk, amink van.
Vigilante: - Van még néhány B-oldalas szám, ami a kislemezekre és maxikra került, de minden dal, amit valaha felvettünk, az meg is jelent.
- Szóval inkább perfekcionisták vagytok?
Vigilante: - Mindig is úgy gondoltuk, hogy inkább egy igazán jó dalunk legyen, mint tíz közepes.
- Oké, akkor most menjünk végig az albumaitokon és mondjatok mindegyikről néhány mondatot! Itt vannak a lemezborítók is, hogy segítsenek emlékezni. Az első a Barely Legal, 1997-ből.
Nicholaus: - Ezen a borítón nagyon fiatalnak nézünk ki!
Vigilante: - Ezzel nagyon boldogok voltunk. Ez volt az első alkalom, hogy sikerült az, amit akartunk. Ahogy a lemezborítón kinézünk, abból szinte ki is derül, milyen maga a lemez. Itt fiatalok vagyunk és vadak_
Nicholaus: - _és kaotikusak. Itt még egyforma öltönyünk sincs! Bezzeg a második albumon, ott már van_
- A második album a 2000-ben megjelent Veni Vidi Vicious.
Nicholaus: - Na, itt már kicsit idősebbek vagyunk és kicsit fegyelmezettebbek, rendezettebbek. Még a borítófüzet-dizájn is rendezettebb. Erre a lemezre már kikristályosodtak a dolgok, próbáltunk még jobban kézben tartani mindent.
- Itt már tudtátok, hogyan kell slágereket csinálni, dögös, hatásos slágereket.
Nicholaus: - Mindig boldogok voltunk a lemezeinkkel, de ennél az anyagnál már volt időnk, hogy kijavítsunk ezt-azt, amivel nem egészen voltunk elégedettek. Erre a lemezre két hetünk volt a stúdióban, szemben az előzővel, amit egy hét alatt vettünk fel.
- És a harmadikra, az idei Tyrannosaurus Hives albumra mennyi stúdióidő jutott?
Nicholaus: - Hat hét.
- Mi volt a célkitűzés ennél az új albumnál?
Vigilante: - Ennek a lemeznek még szabályozottabbnak és precízebbnek kellett lennie, szuperprecíznek! Még a Veni Vidi Vicious albumnál is feszesebbnek.
- A dalszövegeitekben gyakran előjön az igazság és hazugság, az igaz és hamis, az eredetiség és póz közti ellentét, ami tipikus punk koncept.
Nicholaus: - Igen, szerintem is. De mindig ott van a dalainkban az "én az egész világ ellen" attitűd is. Harc a butaság és minden ellen, ami rossz a világban.
- Az új albumot beharangozó kislemezdal, a Walk Idiot Walk is erről szól, de a mostani helyzetben politikai áthallása is van. Politikus dalnak tartod?
Nicholaus: - Bizonyos szempontból igen, az. Mi persze szeretnénk azt gondolni, hogy ez a szám többféleképpen is értelmezhető, de mostanában az idióta szó hallatán az emberek rögtön George Bush-ra gondolnak.
- Amikor írtátok, ti is rá gondoltatok?
Nicholaus: - Igen, rá is, de nem csak rá. Van több idióta is, nem csak egy.
Vigilante: - Gondolhatsz bármelyikre, idiótákból akad bőven.
- Az új kislemez, a Two-Timing Touch And Broken Bones miről szól?
Nicholaus: - Vétségről és következményről, akcióról és ellenakcióról. Lényegében. Ott a hűtlenség, a megcsalás, ami ez esetben a vétek, és annak eredményeként ott vannak a törött csontok, a következmény. Néhányan azt hiszik, hogy nincs semmi gáz azzal, ha egyszerre két vasat tartanak a tűzbe_ De ők lesznek azok, akik törött csontokkal kerülnek ki a dologból.
- Merre megy tovább innen a Hives pályája?
Vigilante: - Kezdettől ez volt a tervünk, hogy csak ez a három lemez lesz így egymás után. Mikor a legelsőt készítettük, lényegében már akkor tudtuk, hogy milyenre akarjuk a másodikat és a harmadikat. Már a legelején azt mondtuk, hogy csak három albumot akarunk csinálni, aztán vége.
- És még most is így gondoljátok?
Nicholaus: - Most már nem tudjuk.
Vigilante: - Annak idején úgy láttuk, hogy nincs zenekar, amelyik három jó lemeznél többet csinált volna. De mostanra, ahogy valamennyit öregedtünk, kezdünk megbarátkozni a negyedik és ötödik lemez gondolatával.
Nicholaus: - Tényleg három lemezben gondolkodtunk kezdettől fogva. Látod, a borítók színe is jelzi: az első bronz, a második ezüst, a harmadik arany.
- Ezután csak már csak platina jöhet.
Vigilante: - Aztán végül a gyémánt, és akkor ott tényleg vége. Szóval maximum kettő lehet még.
Nicholaus: - Mert hát hová lehetne továbblépni a gyémánt után?
Koncertfotók: Gróf Balázs
Interjúfotók: Kugler Katalin + Déri Zsolt
Interjú: Déri Zsolt
