A The Toy Dolls 1979-ben alakult Nagy-Britanniában. A tipikus munkásosztályi környezetből indult csapat a kortársakhoz képest nem dühvel és utálattal vezette le a benne lévő feszültséget, hanem kifejezetten vidám húrokat pengetett a kezdetektől fogva ? olvasható a Zöld Pardon honlapján a bandáról. A "kiröhögjük a világot" alapállás abszolút jól illeszkedett a beleszarós punk attitűdhöz, és a túlélés szempontjából is hatékonyabbnak bizonyult: Sid Vicious például huszonkét évesen halott volt, a Toy Dolls pedig immáron huszonöt éves, tagjai együtt pedig túl járnak a nyolcvanon.
Az Olga művésznéven praktizáló Michael Algar énekes-gitáros vezette csapat szinte a kezdetektől trió formában játszik, állandóan változó tagsággal. 1982-ben jelent meg az áttörést hozó Nellie The Elephant című kislemezük, amivel elindultak a hírnév és a nagykiadós lemezszerződés felé. A 83-as Dig That Groove Baby-t, az első nagylemezt az EMI adta ki és a siker sem maradt el. Lemezek és turnék egymás után, majd újabb és újabb tagcserék szegélyezték a következő másfél évtizedet, majd a 90-es évek vége felé kicsit visszavettek a tempóból.
A zenekar bár a brit punk későbbi hullámában kapcsolódott be a zenei vérkeringésbe, zeneileg jóval kifinomultabb, kidolgozottabb hangzással operál, mint a kortársak. Olga rengeteg zenei csemegét rejt a technikailag sem kifogásolható lemezekbe: technikás gitárszólók és klasszikus zenei betétek színesítik a pörgős punknótákat. Mindemellett Olga páratlan színpadi figura: megjelenése komoly vizuális sokk, betegesen vonzódik a színes zoknikhoz, idióta napszemüvegekhez és feltételezhetően több hajzselét gyártó kozmetikai cég titkos tesztembere.
A zenekar 2000 óta tetszhalott állapotban volt. Olga egy ideig Japánban élt, majd más veterán punk zenekarokba (Adicts, Dickies) szállt be átmenetileg, de 2004-ben ismét életre hívta saját együttesét. Az ekkor megjelent Our Last Album? címet kapta, jelezve, hogy alighanem ez lesz az utolsó lemez. Szokás szerint ez csak poén volt: a zenekar azóta is folyamatosan turnézik, a XXI. század fesztiválvilágának megbízható szereplőjévé vált. Profi, intenzív, vidám és továbbra is teljesen agyatlan műsorukkal ugyanúgy képesek levenni a lábukról a koncertre járó fiatalokat, mint szüleiket negyed századdal ezelőtt.
