A Buena Vista Social Club "szívverésének" aposztrofált Cachaíto López (nagybőgő) önálló fejezetet képez a kubai zene történetében. Az ország legismertebb zenészdinasztiájának a tagja, apja és nagybátyja (Orestes és Israel López) forradalmasította a kubai tánczenét a harmincas években, hozzájuk kötődik a mambo elterjedése is. A családfa harminc bőgőst számol műfaji korlátok nélkül - a kis Cachaító is úgy cseperedett fel, hogy reggel a havannai szimfonikusokhoz, este pedig valamelyik dzsesszklubba cipelte apja kottáit. Később aztán "válogatás nélkül" játszott komolyzenét, dzsesszt és tánczenét maga is, szinte mindenkivel, aki számít: többek közt az Orchestre Arcano, az Orchestre Bambú, az Orchestre Riverside, a National Symphony és a Los Zafiros zenekarban.
A Buena Vista Social Club album megszületése óta pedig nem kevesebbet kell tudni róla, mint hogy ő bőgőzik valamennyi BVSC-lemez valamennyi számában, s mindeközben 2001-ben Cachaito címmel egy olyan fúziós szólóalbumot készített, amely a kubai zenét napjaink DJ-kultúrájával szőtte át.
Guajiro Mirabal (trombita) a kezdettől biztos támasza a Buena Vista Social Club kiadványainak és koncertjeinek. Az utóbbi harminc évben a Tropicana Club házizenekarában muzsikált, azelőtt pedig az Orquesta Cubane de Música Moderna, a Conjunto Rumbacana és a Swing Casino zenekarok tagja volt. Mindent megtanult az amerikai dzsesszről és a kubai városi és falusi stílusokról, de szólistaként csak 2004-es szólóalbuma után állt a frontvonalba. Azon főleg Arsenio Rodriguez ötvenes-hatvans évekbeli darabjait játssza, mégsincs benne semmi "nosztalgikus", hiszen Kuba zenéje nemcsak a természetességétől, de az időtlenségétől is varázslatos.
Jesús 'Aguaje' Ramos (harsona) 1979-ben költözött Pinar del Rióból Havannába, ahol Omara Portoundo egykori női énekegyüttese, a Cuarteto Las D'Aida kísérője lett, és még abban az évben az Estrellas de Areito című lemezen is bemutatkozhatott. A Buena Vista Social Club című alaplemezen éppoly nélkülözhetetlen volt, mint Ibrahim Ferrer, Rubén González és Omara Portuondo szólóalbumain, amiként oszlopos tagja a Buena Vista Social Club-projectek turnéinak is.
Manuel Galbánhoz (gitár, orgona) a kubai tánczenének egy teljesen önálló fejezete, a doo-wop köthető. Ő ugyanis az 1962-től 75-ig fennálló Los Zafiros énekegyüttes gitárosaként vált ismertté, mely a The Platters és a Frankie Lymon and the Teenagers követőjeként egyedül képviselte Kubában a rock 'n' roll-fílingű amerikai énekegyüttesek stílusát. "Négy hang és egy gitár" - ez volt a Los Zafiros szlogenje, de Galbán szerepe messze túlnőtt a pengetésen: zenei rendezőként és zongoristaként is ő felelt a hangzásért. És ha szerencsésebb politikai körülmények között működhettek volna, ha eleget tehettek volna a nyugati meghívásaiknak, simán befuthattak volna a világon mindenütt, hiszen igazán egyéni ízű - boleróval, calypsóval, bossa novával átszőtt - doo-wop volt az övék. Így azonban a nyolcvanas évekre Galbán a partvonalra került - onnan "emelte" be Cooder, amikor "új" arcokat keresett Ibrahim Ferrer első szólólemezéhez. Azóta újra nélkülözhetetlen kulcsfigura, kinek Ry Cooderrel közös Mambo Sinuendo albuma Grammy-díjat kapott 2004-ben.
