A finom, filmzenés dzsessz megfér náluk a bátor improvizatív kalandozással és az apró részletekre, neszekre, zajokra fókuszáló elektronikával. Mindezt úgy szövik egyetlen szövetté, hogy nincsenek látványos szakadások, mégis minden összetevő megtartja a maga önállóságát is.
A Kammerflimmer Kollektief név alatt kezdetben a zenekarvezető, Thomas Weber egyszemélyes zenei kalandozásai jelentek meg, ám 1999-ben az együttes hattagú valódi kollektívává bővült. Legnagyobb kritikai sikerüket a vezető német kísérleti kiadónál, a Staubgoldnál megjelent lemezeikkel érték el (Cicadidae, 2003, Absencen, 2005), melyek a korábbiaknál dallamosabbak,"emészthetőbbek", miközben nem engednek a zenekar szelíd radikalizmusából. Ugyanitt jelenik meg 2007 májusában Jinx című albumuk.
2006-ban az elektronikus tánc- és táncközeli zenék olyan nagyságai remixelték a Kammerflimmert, mint Sutekh, Jan Jelinek, Aoki Takamasa, David Last és Hans Appelqvist. Ugyanebben az évben az osztrák Donaufestivalon bemutatták saját értelmezésükben Terry Riley In C című minimalista remekművét (1968).
