| Más az ő helyében már diliházban lenne. Hogy miért? Beszéljenek a tények. Egy: a közelmúltban nyitotta meg kiállítását. Kettő: ezt megelőzően már "bentlakásos bérletet" váltott a Madách Színházba, ahol június 2-án premierje lesz, a Producerek című musical díszletét tervezi. Három: mindeközben közben "ezerrel" készül a május 19-i koncertre. Hozzátéve, a Pecsában nem csak muzsikál, ő a "látványfelelős" is, továbbá a buli producere. - Kicsit strapás, de nem olyan borzalmas - közli könnyedén Erkel László, alias Kentaur -, háromszor egy héten, esténként próbálok a zenekarral, kétszer a táncosokkal, kaszkadőrökkel, az Indiánnal és egyéb "erőművészekkel".
- A mondabeli Kentaur felül ember, alul ló. Te túlteszel rajta. Felül tervező, alul zenész, középen festőművész. Csak a sorrend változik. - Nagyjából így van. Ezért hívtak régen "Hinta-Kentaurnak" a Satöbbi együttesben. Azt mondták, olyan vagyok, mint a hintaló. Állandóan a különböző művészeti ágak közt hintázom. - Nem vagy teljesen kifacsarva, amikor odaülsz a billentyűkhöz? - Egyáltalán. Az isteni. Kérdezd meg a Pressert erről. Ő is hatszor annyit rohangászik előtte, mint amennyit zenél. Ez egy ilyen szakma. Nincs háttéripara. Magunknak kell sok mindent (el)intézni. |
 |
| - Utoljára nyolc éve adtál élő koncertet. Érzel pici félelmet?
- Nyilvánvalóan furcsa és új találkozás lesz. A közönségtől nem lehet elszokni, a színpadi léttől valamilyen szinten, talán igen. De nagyon sokat próbálunk, tehát amit tudok, azt biztosan fogom tudni. Ráadásul olyan profik - Háry Péter, Madarász Gábor, Schvéger Zoltán - vesznek körül, akik biztonságot adnak. Nem azzal kell foglalkoznom, hogy eszembe jusson a szöveg, hanem hogy minél jobban interpretáljam gondolataimat, gondolatainkat. A daloknak kell rajtam keresztül kontaktust teremtenie a közönséggel, különben megette a fene. - Az Urban Stigma című új lemezeteket mutatjátok be. Mi a jelentése? - Az urban a városi jellegére utal, stigma pedig nem csak vallásos témát jelent, hanem minden olyan heget, ami megmarad. Ami fel tud fakadni. Ezt nem kell feltétlenül negatívan értelmezni. Egyszerűen mindazt, amit az elmúlt évtizedekben, ebben a városban megéltünk, viseljük a nyomait. A dalok ezeknek az élményeknek a hegei, lenyomatai. Történetek arról, hogyan tudnak elromlani emberi kapcsolatok, hogyan tud az ember lesüllyedni és felemelkedni az életben. A zene meg rockzene. Úgynevezett modern rockzene, tehát nem a Deep Purple-féle vonal, hanem annak a gitár centrikussága, kiegészülve vonósokkal, szintetizátorokkal, groove-okkal. - A formaművész Kentaur nem takarja el majd a muzsikust? A látvány a gondolatot? - Kifejezetten arra törekszem, hogy ne egy zenés cirkusz, hanem komplex előadás jöjjön létre. Ez persze többféle elemből áll össze. A káprázatos effektek mellett, van, amikor egyetlen fejgép szükséges, meg az énekes. Mindig a zene diktál. A rock-színpad vizualitása csupán segíti, hogy a néző még jobban megélhesse a katarzist, amit egy jó dal okozni tud. |
