Ha nem állunk alapból cinikusan a kérdéshez, mármint ahhoz, hogy a nyilvánvalóan földönkívüli Jagger és játszópajtásai mellett túl a hatvanon bárkinek is joga lenne színpadképesnek nyilvánítani önmagát - szóval ha ezt a bunkóságot mellőzzük, akkor a Uriah Heep buliját nyugodt szívvel ajánlhatjuk mindenkinek.
A Gypsy és a Lady in Black alatt a kölkök talán megértenek valamit abból, miért is nézegeti apu opálos tekintettel a recsegő bakeliteket, és miért nem engedi kicsűrni az egész kompániát, amikor már úgyis megvan minden CD-n meg vinyón. A hard rock valamikor '69-ben kezdődött a Purple-lel, a Sabbath-tal, a Led Zeppelinnel és igen, a Heeppel! Arról meg végképp nem ők tehetnek, hogy a dolgok náluk nem alakultak olyan fényesen, mint az istállótársaknál. A Heep végig a másodvonalban maradt, de kit zavar ez, amikor negyven év elteltével még mindig képesek barrét fogni a húrokon, és olyan (egyébként rendben lévő) anyaggal előrukkolni, mint a legutóbbi, aktuálisan turnéztatott Wake The Sleeper.
Uriah Heep a Petőfi Csarnokban
