Az énekesnő elsősorban az azóta kultfilmmé vált Frida című alkotásnak köszönheti a világhírnevet. A 2002-es év jobbnál jobb filmzenékben bővelkedett, a kritikusok egybehangzó véleménye szerint mégis a Frida Kahlo mexikói festőnő életét megörökítő filmé a legkülönlegesebb szerzemény. A mexikói tradicionális muzsikák világába elvezető filmzene, a három oktávnyi hangterjedelemmel megáldott Lila Downs által kel életre és ragadja magával a nézőt. Downs a filmben egy jelenet erejéig tangóénekesnőként is feltűnik a filmvásznon. A Frida zenéje varázslatos, különleges utazásra hívja a hallgatóját, egyszeri és megismételhetetlen hangulata megérdemelten hozott díjakat Elliot Goldenthal zeneszerzőnek.
A különleges hangú művésznő egy amerikai professzor édesapa és egy mixték indián édesanya gyermekeként látta meg a napvilágot Mexikóban. Fiatalkorát Kaliforniában tölti, majd szülei válása után elköltözik családjától. Klasszikus ének-zenét és antropológiát kezd hallgatni az egyetemen, amit rövid időre megszakít, amíg a Grateful Dead zenekart kísérő hippi kommunához csatlakozik.
1991-ben az egyetem befejezése után visszatér Oaxacába, ahol édesanyja autóalkatrész üzletében dolgozik. Dalokat kezd írni és bárokban lép fel. Így ismerkedik meg férjével, az amerikai jazz-szaxofonos Paul Cohennel. 1997-től napjainkig hat albumot készítettek együtt, (La Sandunga, Tree of Life, Border, Una Sangre, La Cantina, Ojo de Culebra/Shake Away) a latin és indián népzenék, a jazz, a rock és a hiphop különleges elegyéből.
Az ébenfekete hajú énekesnő a zenén keresztül fedezte fel önmagát, szülőhazáját, identitását és gyökereit. 2001-ben egy rendkívül provokatív albumot készített Border címmel, mely a határon elhunyt kivándorlókról, a lemészárolt indián falvakról, valamint a kizsákmányolt munkásnőkről szól. A dalszövegek között indián mítoszokat, mexikói költők verseit, és Woody Guthrie írásait is megtalálni. Az énekesnő az angol és a spanyol mellett indián nyelveken is énekel.
