A kortárs könnyűzene egyik legnagyobb zenei intelligenciával bíró zeneszerzője egykor Aaron Copland és Leonard Bernstein segítségével Wales-ből vándorolt ki az Egyesült Államokba, hogy kortárs zenével foglalkozzon. A hatvanas években avantgárd, főként minimalista zenei társulások (mint például a Dream Syndicate) tagjaként dolgozott együtt John Cage-dzsel, akivel Erik Satie szerzeményeit játszotta. A hatvanas évek közepén aztán Lou Reeddel való találkozása teljesen felforgatta ígéretesen induló komolyzenei pályáját. Előbb a Primitives, majd a Velvet Underground zeneszerző-hangszerelőjeként bábáskodott a hatvanas évek végének New York-i attrakciójának születésénél. Klasszikus és megkerülhetetlen nagylemezek (a legendás, Andy Warhol tervezte "banános" The Velvet Underground & Nico, White Light/White Heat), Lou Reed, Nico és Andy Warhol barátsága, a Factory - az amerikai underground aranyideje.
John Cale minimalizmus iránti vonzódása, multiinstrumentalitása (zongorán, csellón, brácsán, orgonán, gitáron egyaránt játszott) alapvetően határozta meg a VU - és azon keresztül szinte az egész kortárs rockzene - hangzását. A VU-ból ugyan Reeddel való nézeteltérései miatt kilépett/kirúgták, de a Cale előadóként és producerként fantasztikus szólókarriert futott be.
John Cale az évek során váltogatva adta ki kortárs komolyzenei lemezeit és nagy sikerű kacérkodásait a poppal és a rockkal.
