Amikor a hetvenes évek második felében színpadra lépett a Vágtázó Halottkémek, nagyjából egészében senki nem tudott mit kezdeni velük. A lemezgyár agyonhallgatta őket, olyannyira, hogy debütáló korong csak 12 évvel az indulás után jelenhetett meg. A csillagász-énekes Grandpierre Attila zenekara punk volt, de a szónak és a műfajnak abban az értelmében, hogy szembe ment mindazzal, amit a világ kínált.
A VHK sámánrockja őserejű, valóban a bennünk lakó Istenhez intézett kirohanásai, zajos, sodró, vehemens mozgósításai a hazai rock legfelkavaróbb darabjai, melyek még arra is képesek, hogy kimozdítsák a világegyetemet a helyéről. A VHK Grandpierre kiszállásával a kétezres évek elején szűnt meg, hogy aztán olyan zenekarokban reinkarnálódjon, mint például a Vágtázó Csodaszarvas. Az újra összeállt zenekarban Ipacs Lászlót (dob) Szabó Kristóf helyettesíti, a többiek ezért nem akarták az eredeti VHK nevet használni. Helyette Vágtázó Életerő néven adnak számot erről a mágikus misztikus utazásról, melyet úgy hívunk: élet.
VHK (Vágtázó Életerő) - Petőfi Csarnok, április 25. szombat, 19.00
