A kávézóban zajló beszélgetéseket az Alexandra Károly körúti új épületében, a hangszórókból is hallani mindhárom szinten. Tisztára, mint egy sci-fi film, nyomják az agyakba a magaslati kultúrát, ha csak a Stephen King összesért tér be valaki, akkor is kénytelen hallani, amint Lévai Balázs kérdez, Péterfy Bori, Tövisházi Ambrus és Tariska Szabolcs meg válaszol. Lovasi András nem jött, pedig ő is meg volt hirdetve és a fiatal lányok nagy része nyilván miatta öltözött úgy, ahogy.
A fő kérdés az volt, hogy az Amorf Ördögök után ez a formáció most tulajdonképpen a Bori zenekara-e. Frontembernek tűnik erősen, meg róla is lett elnevezve a csapat, így, hát ez a hülyének is nyilvánvaló. Az énekesnőnek szimpatikusabb az a változat, hogy közös a munka, de ezt eddig sem vonta kétségbe a lelkes hallgató.
A színpadon és így beszélgetés közben is nagyon vidám társaságnak tűnik a zenekar. A zeneszerző, a szövegíró és az énekes-színész egymás szavába vágva mesélték el, hogyan születtek a szövegek, a kávéház pedig természetesen nagyokat derült. Tariska Szabolcs visszavált egyesbe, amikor beszél, de az is szórakoztató, például ebben a tempóban megfejtette a nyílt színen a La bamba című szám titkát és kész volt a kabaré. A Petőfi Rádiónak köszönhetően unásig játszott sláger refrénje először az volt, hogy "hajolj bele a hajamba és dúdold bele, hogy Havanna.", de volt szavanna is. Szabi egyébként állítólag ki sem mozdul a Dob utcai lakásából, ha teheti, ezért néha át kell írni a szövegeket, mert arról ír, amit a bérház ablakából lát, és így nehezen lesz világsztár a zenekar. Apropó Petőfi Rádió, kétség nem fér hozzá, hogy mennyit köszönhet neki a Love Band, és szerintük az egész magyar zene, bár az nem derül ki, hogy milyen alapon válogatják be oda a dalokat, és, hogy ezt mondaná-e vajon az Aljas Kúszóbab, vagy a Csá' Misi! nevű zenekar is. Remélhetőleg megfeszített munkával kutatják a fiatal hazai tehetségeket. A Csókolomot, vagy a Speckojednot sem hallottam még vezetés közben az MR2 adón, amiért neheztelek. Feszt Kispál, Quimby és Love Band, tőlük is újabban csak a Denevér, amiből persze így lett sláger.
Lévai Balázs elmeséli, hogy először nagyon nem jött be neki, aztán azon kapta magát, hogy ő és a mellette állók is ezt fütyülik a közértben. Tövisházi Ambrus bevallja, hogy bicajozás közben írta a számot, amely a hatvanas évek beat zenéjét is felidézi, és még arra is emlékszik, milyen útvonalon ment éppen. (Futás közben csak diszkó számot tud kitalálni a ritmus miatt, de ez most nem érdekes.)
Szó esik még arról, hogy hasonlít-e Bori Méhes Mariettához, és, hogy Méhes Marietta idegesítő jelenség volt-e, vagy nem. Tövisházi beszél a nyolcvanas évek zenéiről, a Trabantról például és, hogy mennyire nem jön be neki az a rivájvel, ami most a Gödörben folyik. Aztán a női előadók és a női televíziós személyiségek mostoha sorsáról beszélgetnek, hogy azok jobban megosztják a közönséget, talán pont a női közönség miatt, és, hogy van-e köze a hajdani színész-lemezekhez a Love Band új, meglehetősen eklektikus felvételeinek. Mondjuk Udvaros Dorottya nem volt sikertelen, de a Krétakör, mint színház sem valami átlagos és nem is annyira közismert, mint a Katona. Borinak a könyvelője sem tudta, hogy színész, holott naponta játszik a Sziklakórházban, a Lipóton, Párizsban vagy egyéb különleges helyszínen. Örült a gazdasági szakember, amikor meglátta, hogy a könyveltje szegény énekesnő lett és mégis vitte valamire.
