Zap Mama új azonosságait fedezi fel. Együttese, ami eleinte egy cappellát éneklő női formáció volt, különféle személyi változásokon keresztül, Grammy jelöléseken át, instrumentális feldolgozásokig és a pop fő irányvonalának érzékenységével mostanra leülepedett. Kialakult a globális hangzás egyszemélyes kollázsa, melyet a kongói születésű, Belgiumban nevelkedett énekes Marie Daulne teremtett meg legújabb munkájával.
Zap Mama jelenleg az első a Heads Up International listáján, ami a jazz és a világzene nagyjait tartja számon. Ez világzene a szó legtisztább értelmében, Európa, Amerika és Afrika zenéje lágyan olvad benne egybe. Daulne szorosan összefonódó vokál harmóniákat sző egybe megmutatva saját éteri szólamait, néhol Bjork-ös hangokkal, mint a Moonray-ben. A Supermoon, a címadó dal egy világ, amit Daulne arra használ, hogy meghatározzon embereket, akik igazán önmaguk, egy kultúrában, ami isteníti az olyan hírességeket, akiknek kérdéses és művi életük van.
Mint minden munkája, ez is Közép-Afrika rengetegeiben gyökerezik. Az énekes most is felrakott egy pigmeus dalt a többi szám közé. Ők bújtatták Daulne-t és a családját miután Belga apját katonák megölték a Kongói polgárháborúban. Anyja a háromhetes csecsemővel végül Brüsszelbe menekült. Így a kislány első zeneleckéit egy illatos európai konyhában kapta, ahol bantu anyja énekelte neki a pigmeusok dalait az erdőről. Ezt csempészi a művész azóta is a cappella hangzásvilágába. A "Gati" raggie rezgéssel indít, aztán gyorsan átcsap pán-afriaki funky-ba, amely Paul Simon Graceland albumára emlékeztet. Akik kíváncsiak erre az albumra biztosak lehetnek abban, hogy Zap Mama, minden inkarnációjában megmarad a nemzetközi zenevilág páratlan személyiségének.
