Éliás Jr. Hosszas zenei tanulmányok után a 90'-es évek elején tűnt fel a magyar popvilágban. Kezdetben klubzenekarokban játszott. Horizont, Let's go, Éliás project, majd tehetségét külföldön is kamatoztatta. Többek között Rómában, Barcelonában, Liverpoolban és Németországban hallhatta a közönség.
A hazatérést tanulással folytatta, a Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem jazz - ének szakán diplomázott 2003-ban. Tehetségének elismeréseként felkérést kapott az újpesti zeneiskola jazz - ének szakának vezetésére főiskolai tanárok közreműködésével. A magyar klubélet egyik meghatározó egyénisége, ezért több saját zenekara is van: Staff, Very Bite Orchestra /Barry White tribut/, Jazzmoments. Vendégművészként énekelt különböző zenekarokban, mint például a Budapest Jazz Orchestra, Jazzpression, Földvári Gergő, Frank Zappa emlékzenekar, Cool miners. Legutóbb a Megasztár második szériájában készítette fel a fiatal tehetségeket. Ezen kívül 2005-ben Gundel-díjra jelölték.
- Mikor volt az a pont amikor tudatosult benned, hogy énekelni fogsz? Már gyermekkorodban énekes szerettél volna lenne? Első lépések.
- Tulajdonképpen nyolc éves koromban kezdtem el zenélni. Zongoráznom kellett. Azért használom ezt a szót, mert mint minden gyerek inkább fára akartam mászni, focizni szerettem volna. Lényegében a nagymamám kedvéért kezdetem el a zenével foglalkozni. Váltig állították a többiek, hogy tehetségtelen vagyok, de a nagyim könyörgött, hogy "had zongorázzon, nagyon jót tesz a lelkének". Addig sem volt velem probléma. Aztán 14-15 évesen egyszer csak áttértem a gitárra. A '80-as évek végén engem is megfogott az a Beatles hullám, ami végigsöpört Európán. Ugyanúgy élvezetem a számaikat, mint az akkori, '60-as évekbeli tizenévesek. Fogtam a gitáromat, tudtam négy akkordot, számokat írtam. Egy idő után kicsit komolyabbra fordult a dolog, "belépett az életembe" egy iskolazenekar, ahol -viccesen hangzik, de- senki sem mert énekelni. Így hát rám esett a választás, kiálltam, és hajrá. Egész egyszerűen így lettem én az énekes. Az első koncertünkön már akkora sikerrel játszottunk, mint most bármelyiken. Majd egy komolyabb zenekarba hívtak. Ez már '90-es évekre esett. Lényegében már ekkor azokban a klubokban léptünk fel, ahol ma is játszunk. Persze más a tulajdonos, a név, de a helyszínek maradtak. Azaz nagyjából ugyanott játszunk 15 éve.
- Családi gyökerek?
- Édesapám, Éliás Gyula énekelt, később híres diszkós lett. Persze a mai generáció nem annyira ismeri, de ha említed a szüleidnek a nevét, biztos tudni fogják kiről van szó. Egy korszakalkotó egyéniségnek, újítónak számított, a diszkós korszakban az elsők között tartották számon. Konferált és énekelt. Emlékszem, amikor édesapám elvitte azokra a helyekre ahol fellépett, bulikba, koncertekre. Azt láttam, hogy a diszkósok ültek, ő volt az első, aki állva mixelgetett. Olyan hangulatot csinált, mint a mai igazi showmanek. Gyerekként ez eléggé nagy hatással volt rám.
- Mi volt az első együttes neve?
- Horizontnak hívták. Rajtam kívül senki más nem lett zenész.
- Lemezetek jelent meg?
- Nem, de egy idő után ebből nőtte ki magát a Let's go. A Dolly Roll megkért, hogy énekeljek, mintegy képviselve az együttest, két rock & roll feldolgozást magyarul. Ebből aztán Sportcsarnokos bulik lettek. 17 évesen, '92-93-ban ez óriási szó volt számomra.
- Rómában, Barcelonában, Liverpoolban és Németországban is játszottál!
- Játszottam egy hajón és többek közt ezek azok az állomások ahol szerepelhettem.
- Miért mentél hajóra játszani, külföldre, ha itthon ilyen fiatalon sikert sikerre halmoztál.
- Ennek családi okai vannak. Édesanyám nem igazán szerette volna, hogy a kisfiából zenész váljék. Én pedig mindenképpen az akartam lenni. Mondhatjuk úgy is, hogy elmenekültem. Természetesen a nyelvtanulás is szerepet játszott a dologban, de elsősorban az, hogy márpedig én zenélni szerettem volna.
- Élmények kint?
- Igazából nem nagyon emlékszem egyre sem. Régen is volt, meg nem akarom ledegradálni a "műfajt", de ezek ilyen vendéglátó-jellegű fellépések voltak. Amit viszont megosztanék veled és a legnagyobb élmény, amiről talán érdemes beszélni, az a 2001-es Zappanale Bad Doberan-i állomása, amelyre úgy kerültem ki, hogy a Takács Tamás trombózist kapott, és mivel már párszor helyettesítettem, elhívtak engem. Egyébként a Frank Zappa emlékzenekarról van szó. A legnagyobb élmény akkor ért, amikor megtudtam, hogy az eredeti Zappa zenekar előtt játszhatunk. Egy öltözőben voltunk hatalmas nevekkel, gondolj bele, Ike Willis, Napoleon Murphy Brock és mikor lejöttünk a színpadról, odarohantak hozzám, mondták, hogy "úristen, te milyen jól énekelsz". Ez egy nagyon jó visszaigazolás volt számomra.
- Hazajöttél, felvettek a Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetemre, jazz-ének szakon diplomáztál. Miért a jazz?
- Ha közel kerülsz a jazzhez és megszereted, onnantól kezdve mindenhez hozzá tudsz nyúlni. A könnyűzene komolyzenéje a jazz. Ez mindennek a gyökere, talán ezért.
- Kik voltak a mestereid?
- Berki Tamás, Holczer Irma, Binder Károly, Borbély Mihály. Találkoztam még egy hölggyel is, aki nemrég visszament Amerikába. Ő Carol Cass, egy jazzénekesnő, akivel szintén konzultáltam elég sokat. Beszélgettünk, mesélt az életéről. Ebből is rengeteget tanultam. Rengeteg zenét is hallgattam, ami szintén hozzájárult a fejlődésemhez.
- Miket?
- Például Ray Charlest, még a rock korszakból Joe Cockert, Freet. Amikor kicsit idősebb lettem, elkezdtem Stevie Wondert, George Bensont és még sok, sok előadó lemezeit feltenni. Később jöttek a mélyebb hangú énekesek, például Isaac Hayes, Barry White.
- A Staff már akkor megvolt, amikor az egyetemre jártál?
- Igen, akkor alakult. Pontosabban egy évvel a felvételim előtt. Eredetileg a Staff-ot Kiss Gáborral hoztuk létre, Szekeres Adrienn férjével. Ő írta egyébként a Gáspár Laci egyik slágerét, a Sose vagy egyedül című számot. Nagyon jó zeneszerző, hangszerelő. Később különböző okok miatt elváltunk egymástól, majd jött Szabó Marci, illetve mellénk állt néha egy dj, Bárány Attila. Elmentünk egy ilyen funk-house-os irányba. Azt gondoltuk, hogy ez tetszeni fog, hiszen ha körbenézel, például a Modjo valami hasonlóval lett sikeres, de be kellett látnunk, hogy még ez is korai. Furcsa, klubszinten működött, a diszkókban játszották a feldolgozásainkat (Can't take my eyes off of you), dalainkat, például a Last Christmas-t, One night lover-t, de az embereknek fogalmuk sincs, hogy az én vagyok, illetve a Staff együttes. Lehetett bakeliten is kapni, annyi példányban adták el, mint a nagy világsztárokat.
- Felléptek még egyáltalán?
- Igazából ez az egész dolog úgy működik, hogy van több zenekar és úgy lépünk fel, mint Éliás Junior és a Staff, Éliás Junior és a Very Bite Orchestra stb. stb. Csúnya hasonlattal élve azt is mondhatom, hogy olyan "fregoli" ember lettem, azaz el lehet hívni bárhová, hangulatot csinálunk, elkezdek énekelni és...
- Melyik bandával lépsz fel legszívesebben, melyik a "szíved csücske"?
- Igazából nem tudnám nagyon kiemelni egyiket sem. Mindegyik nagyon közel áll hozzám. Amit a lehető legszívesebben csinálnék, az nálunk nem nagyon működne, ahhoz külföldön kéne élni. A zenének több dimenziója van és én szeretek mindegyikben kalandozni. Nyilván nem mindegyikben maradnék ott. Ha mégis választanom kéne, akkor a duónkat, a Jazzmoments-et említeném. Ez azonban végképp eladhatatlan itthon. Külföldön, különböző fesztiválokon sikeres lehetne.
- Milyen lemezt készítenél?
- A funk, a jazz, a rock és a soul ötvözetéből készítenék albumot. Esetleg ha elmész a Megasztárba, akkor elfogadják egy-két lemez erejéig. Megveszik, mert téged láttak fél éven keresztül, de alapvetően ez itt nem működik, működne.
- Te elmentél a Megasztárba, ugyan nem mint énekes, de mint felkészítőtanár!
- Ez úgy jött, hogy korábban együtt énekeltem Micheller Mirtillel, aki az első szériát csinálta. A másodikra már nem vállalkozott, így beajánlott engem. Egészen egyszerűen így történt.
- Ha jól tudom, akkor az első adás egyik nagy felfedezettjével, Gáspár Lacival is felléptél már?!
- Igen, eddig két koncertet adtunk közösen.
- Tervezed, hogy folytatjátok?
- Elképzelhető, hogy fogunk még együtt dolgozni, ugyanis mind a két koncert nagyon jól sikerült. Őrjöngtek az emberek, mindenki táncolt. Nyilván ez nagy részben Lacinak köszönhető, -aki egyébként rettentően tisztel- hiszen őt jobban ismerik. Viszont azáltal, hogy engem is látnak, talán meg is kedvelnek.
- Azaz Téged annyira nem ismernek, ellenben az egy éve befutott Gáspár Lacit annál jobban?!
- Nem ismernek, de ebben semmi különös nincsen. Ki ne hallott volna a Megasztárról?! Picit az is benne van ebben a dologban, hogy általában a magyarok azt szeretik, amit mindenki szeret. Nem azt, amit ők kedvelnek, hanem, amit úgymond szeretni kell. Egyébként az viszont elégtétel a számomra, hogy a szakmából kapok pozitív visszajelzéseket, sokan gondolnak rám, gratulálnak.
- Közel áll hozzád ez a "vonulat", amit Laci képvisel?
- Igen, nagyon. Például az a lemez, amit készített, azt kifejezetten tudom üdvözölni, mert szerintem Magyarországon ilyesmi korong még nem is nagyon született, amiből 30 ezer darabot, vagy még többet eladtak. Ez egy hatalmas dolog, egy nagy dobás. Egyébként azért is örültem a Megasztárnak, mert húzzák fel a magyar közízlést.
- Kit emelnél még ki, akivel szívesen együtt dolgoznál?
- Caramel tetszett nagyon, Tóth Vera is, csak őt nem ismerem annyira. Aki iszonyatosan megfog az nyilván a Laci és az előbb említett Caramel.
- Lemezterveid?
- Vannak persze. Ellenben most már nem igazán szeretnék megfelelni. Eddig csináltunk két nagy- és hét kislemezt és mindig az eladhatóság állt a középpontban. Sajnos az összes próbálkozásra azt a reakciót kaptam, hogy nem az igazi. Úgy döntöttem, ennél jobb, másabb már nem akarok lenni. Sőt, olyan albumot szeretnék készíteni, amit felrakok a szeptemberben születendő kisfiamnak, és azt mondom neki, hogy: "látod fiam, ez apu". Van több szólólemez tervem. Most készítem az anyagot otthon, csinálok egy stúdiót, másoknak demokat rakok össze. Sőt, mint hangmérnök, zenei producer is szoktam munkálkodni. Zenélni, játszani, tanítani, ez a lényeg.
- Felkérések? Például a Fölvári Gergellyel készített Európa dal?
- A Gergővel már korábban is dolgoztunk együtt. Berki Tamás hozott minket össze. Nagyon jól megértem vele magam, világot látott ember, nyitott mindenre. Tavaly nyáron írt egy számot Európa dal címmel. Egész más egyébként amit megcsináltunk. Meghallottam az anyagot és mondtam a Gergőnek, hogy kicsit frissítsük fel. Lehet, hogy majd helyet is kap a lemezemen. Azt gondolom, hogy elég igényes dal lett.
- Klip készül belőle?
- Igen, forgattunk egy anyagot. Remélem, hogy játszani fogják majd.
