Paulovics László erdélyi születésű grafikus, festőművész kiállítása a Hagyományok Házában nem tartozik a tipikus képzőművészeti tárlatok sorába. Az életmű néhány kiragadott fontosabb állomása mellett a művész műterme, néprajzi gyűjteménye is beköltözött a kiállítótérbe, az örökifjú alkotó legújabb alkotásai pedig rendkívül frissé, modernné varázsolják a tárlat hangulatát.
A kiállítás alapötlete Kelemen Lászlónak, a Hagyományok Háza igazgatójának nevéhez fűződik, aki Paulovics László szentendrei műtermének látogatásakor mindig rácsodálkozott a műterem falát díszítő fotók, festmények, erdélyi kerámiák, emléktárgyak tarka összevisszaságára és egyben rendezettségére. Úgy érezte, hogy ezt a széles publikumnak is látnia kell, így rábeszélte a művészt, hogy egy tárlat erejéig váljon meg emléktárgyaitól. Így a szentendrei műteremfalat jelenleg a Kallós Zoltán kiállítóteremben csodálhatjuk meg. Így a művész jelenleg egyik kisebb festőállványát és a műteremablakban sorakozó – festőecset tárolására használt – erdélyi korsók sorát is kénytelen nélkülözni.
Jelentős néprajzi gyűjteményének egy részét is elhozta a Hagyományok Házába: erdélyi fazekas remekek tárlókban és a kortárs festmények fölött sorba rendezve bizonyítják az erdélyi kézművesség magas színvonalát.
Paulovics igyekezett válogatása során bemutatni alkotásainak széles repertoárját, amely az 1960-as évektől napjainkig valóban változatos, élményekben, gondolatiságban rendkívül gazdag, imponáló életművet jelent.
A grafikusként végzett művész néhány metszetével, grafikájával jelzi, hogy életműve e téren is jelentős. Az emberiség történetének periódusosságát bizonyítja például az 1967-ből származó, Menekülők című tusrajza, amelyen egy emberekkel zsúfolt hajóra exkavátor emel be újabb embertömegeket.
Röpke kitekintés erejéig egy másik képzőművészeti ágnak is örülhetünk, az egyik tárlóban Nagybányán készült kerámiái sorakoznak. Paulovics László elárulta, hogy Nagybánya a festőin túl a rendkívül jó minőségű agyagjáról is méltán híres lehetne.
Erdélyi születésűként szülőföldje művészei előtt tiszteleg grafikai elemeket is tartalmazó portrésorozatával: Kós Károlytól, Bartókon át egészen Jékely Zoltánig sokakat megörökített.
A társadalmi, történelmi folyamatok mindig megihlették, gondolatait, véleményét műveivel „üzente” meg. Az 1956-os eseményekre, a rendszerváltásra, a doni áttörés 70. évfordulójára is sajátos képi világával reflektált.
Az Antall József emléke című művében a rendszerváltás eufóriáját, a szabadság első pillanatait rögzítette vászonra. A kép középpontjában felemelkedő angyali alak a szabadság szimbóluma, a boldogság narancsos színvilágában feltűnik Kodály, Bercsényi és Petőfi portréja is. A festmény előterében tekergőző sötét vonal és lezuhanó alak a Gonoszt idézi.
Az emberi lélek összetettségét elsősorban mitológiai jeleneteken keresztül igyekezett megragadni, hiszen vallási témájú mű a Ceauşescu-rendszerben nem születhetett.
A tárlat leglátványosabb alkotásai az olajfestmények. Paulovics László a legkülönbözőbb irányokra nyitott művész, aki soha el nem fogyó mondanivalóját sokszínűen és sokrétegűen fejezi ki. Elmondása szerint mindig pontos elképzeléssel kezdi a munkát, menet közben már nem szokott változtatni. Biztos ecset- és szerszámkezeléssel gyakran több munkán is dolgozik egyszerre, hisz az olajfesték száradási idejét be kell tartani.
Témaválasztása szerteágazó, a történelmi ihletésű műveken túl életének helyszínei, nonfiguratív művek, allegorikus ábrázolások alkotják az életmű jelentős részét. Művészetének egyik legszerethetőbb oldala a a játékosság.
Ezt a jellemvonását unokája is értékeli, hiszen egyik kedvenc képe – az idén készült Banánárus című – is bekerült a kiállítás anyagába. A csodás színvilágú, 36-03 Virágüzlet elnevezésű alkotásról pedig megtudhattuk, hogy a festő kedvenc virágboltjáról, a Jászai Mari téri 36-os számúról készült.
Allegorikus és rendkívül kedves műve a Busó, az angyal és a honvéd, ahol a busó az emberi vidámságot jelképezi, az angyal alakja azt sugallja, hogy valahol vigyáznak ránk, a honvéd pedig a védelmünkre áll készenlétben.
A nonfiguratív kompozíciókban visszaköszönnek az erdélyi tájak, az erdők, farönkök, a művész korát meghazudtolóan modern felfogásban és perspektívákban ábrázolja szülőföldjét.
A kiállítást megtekintve és Paulovics Lászlót hallgatva az az érzésünk, hogy a művész ötleteiből, kísérletező kedvéből, nyitottságából semmit nem veszített az évek során, biztos szakmai tudása képessé teszi, hogy minden korszak és stílusirányzat kihívásának megfeleljen.
A tárlat december 20-ig látogatható.
