A választott könyved, Tatay Sándor Puskák és galambok című ifjúsági regénye 1960-ban jelent meg. Te mikor találkoztál a könyvvel, és mik voltak az első benyomásaid?
Ötödikes koromban, 1970-ben nagyanyám hozta ajándékba karácsonykor sok más könyvvel együtt. A borítója miatt ezzel kezdtem. Ma is emlékszem, ahogy hason heverek az ágyon, közel a cserépkályhához, előttem a könyv, és a regényben használt füttyjelet (ha jól emlékszem, a Fel-fel vitézek a csatára dallamát) kezdem gyakorolni. És egyszer csak a konyhából anyukám visszafütyüli…
A regény kiemelt szereplőjének, Boda Ferkónak az alakjával azonosultál gyerekként?
Inkább az egész csapattal, azzal a mámoros örömmel, amit az együtt levés ad. A közös cselekvés örömével. Ez a mai napig megmaradt. Kár, hogy mifelénk, ahogy az ember felnő, egyre halványabb ennek az örömnek a vágya.
Hogyan emlékszel, Tatay regénye mennyiben ütött el a korszak ifjúsági regényeitől? Mert azt nem hagyhatjuk figyelmen kívül, hogy a politikai üzenet erősen rányomta a bélyegét a könyvre.
Akkoriban számomra minden könyv elütött az előzőtől. Új világok nyíltak meg. Nem pusztán politikai, de semmilyen más üzenetet nem olvastam ki belőlük. A Tatay-regény valóságát egy lehetséges valóságnak tartottam, vágytam benne élni, és mivel felettébb érzékletesnek, kézzelfoghatónak éreztem ezt a valóságot, úgy gondoltam, csak rajtam múlik, hogy a sajátom legyen.
Abban az évben egész nyáron nagyapám pincéjében kalandoztunk az unokatestvéreimmel (ők nem fiúk, hanem lányok voltak, de ez nem számított). Óriási, zegzugos pince volt, tele mindenféle kinccsel. Még egy rozsdás kard is előbukkant…
A barátság szentsége, a hűség fontossága mind megjelenik a regényben. Régen kiveszett vagy átmenthető értékek ezek?
Több ezer éves értékek. Regények százai tanúskodnak arról, hogy nem vesztek ki, mint a mamut vagy a rukh madár. A hűség, a barátság csodás érzések, soha nem fogunk lemondani róluk.
Szerinted van annyira kalandos és izgalmas, fordulatokban gazdag a regény, hogy egy mai fiatal élvezettel olvasná?
Saját gyerekeim esetében azt tapasztalom, hogy ők mind az öten megtalálták a maguk Puskák és galambokját, sőt folyamatosan rálelnek ezekre a művekre. Ki ezt választja, ki azt. Ahány ember, annyi fontos könyv.
A kérdéssorozat további részeit a MeseCentrum oldalán olvashatod!
