Lokáció, lokáció, lokáció. Ismert kifejezés ez az ingatlanpiacon és az üzleti életben, amely arra utal, hogy egy ingatlan vagy üzleti vállalkozás sikerességében a legfontosabb tényező a helyszín. Ez a mondás jutott eszembe, mikor a Museum of Failure, azaz a Kudarc Múzeuma elé értem a Múzeum körúton, pont a Nemzeti Múzeummal szemben, száz méterre a Kálvintól. Bár azt gondolhatnánk, hogy ennél jobb lokációt keresve sem lehetne találni egy boltnak, mégis, egy nyolc éve kiadatlan, hatalmas üzlethelyiségben talált helyet a kiállítás.
Sajnos látszik is az elhanyagoltság a térben: málló falak, kilógó drótok, koszos kirakatüveg. Mintha már maga a tér is a kudarcot szimbolizálná, látványosan meta. A látogatói élményen az sem dob sokat, hogy a tárgyak nagy része a szintén meglehetősen kopottnak tűnő fehér, üveges szekrényekben, polcokon kapott helyet, az üres felületeket pedig angol-magyar, Coelho-szintű, kudarchoz kapcsolódó idézetekkel próbálták kitölteni. A fordításokat valószínűleg szintén egy bukott fordítóprogrammal készíthették, mert ilyen, helyesírási hibáktól hemzsegő feliratokat lehet olvasni a molinókon:
„Nem kudarcot vallotam. Csak 10,000 olyan módot találtam, ami nem múködik”
A Thomas Edisonnak tulajdonított idézet angolul így hangzik: „I have not failed. I’ve just found 10,000 ways that don’t work.”
Kudarcra ítélve
A Kudarc Múzeuma missziója szerint olyan termékeket, szolgáltatásokat mutat be, amelyek nagy bukásnak bizonyultak. Az innovációval és fejlődéssel ugyan kéz a kézben jár a hibázás, a téves döntések meghozatala, de jó esetben az ezekből való tanulás is. Mielőtt elmerültem volna a kapitális fiaskókban, azért megkérdeztem a jelen egyik legsikeresebb cégének fő termékét, a ChatGPT-t is a kudarc mibenlétéről, amely így nyilatkozott:
Ez a szemlélet meglehetősen messze áll a magyarok kudarckerülő attitűdjétől, meg attól is, hogy mennyire nehezen ismerjük be, ha valamiben tévedtünk. Talán nem meglepő, hogy a Museum of Failure ötlete is egy amerikai fejéből pattant ki, hiszen máig az USA az innováció melegágya. A közel kétszáz tárgyból álló vándorkiállítást viszont már a világ számos pontján – többek között Los Angelesben, Sanghajban, Párizsban – bemutatták, Budapesten augusztus 25-ig lesz látható. A kiállított tárgyak kíméletlenül mutatnak rá arra, hogy még az olyan nagy multicégek sem kerülhetik el a pofonokat, mint a Mercedes, a Colgate, a Microsoft, a Pepsi és a McDonald’s. Vagy éppen a Google, amely egyébként is számot ad elkaszált projektjeiről a Killed by Google oldalon, amelyen jelenleg 295 elbukott appot, hardvert vagy szolgáltatást sorolnak fel, but still counting…
A lepusztult körítés mellett a kiállítás számomra legmeglepőbb eleme az volt, hogy nem a tárgyak mellé helyezett feliratok, esetleg audioguide vagy QR-kódok segítségével mutatták be a tárgyakat, hanem a kezünkbe nyomott 24 oldalas, kinyomtatott A4-es lapokkal, amelyeken a magyarázatok valószínűleg szintén a már említett fordítóval készülhettek, telis-tele nyelvhelyességi hibákkal.
A fentieken túllendülve, amikor kicsit közelebb léptem a különböző szekciókba rendezett – többek között a közlekedéssel, élelmiszeriparral, valamint technikai és digitális innovációkkal kapcsolatos – tárlókhoz, azért rendesen rácsodálkoztam néhány figyelemre méltó bukásra.
Kudarcok kudarcai
Ott van rögtön az egyik legrégebbi és leghíresebb kudarc: a svéd Vasa, amely korának legmodernebb hadihajójának készült 1628-ban. A nehéztüzérségnek kialakított kétszintes fedélzete miatt az egyébként gyönyörű hajó annyira instabillá vált, hogy már az első útján felborult és elsüllyedt. 333 évvel később emelték ki a vízből, ma külön múzeumban látható Stockholmban. A budapesti kiállításra természetesen csak a makettje érkezett meg a több száz faragvánnyal díszített hajónak, csakúgy, mint még híresebb társának, a Titanicnak.
Gyerekkoromban a Kodak még menő márka volt. Az amerikai cég már húsz évvel korábban, 1975-ben feltalálta a digitális fényképezőgépet, mint ahogy az elterjedt volna, azonban ragaszkodtak a régi és drága technológiához, a fotónyomtatáshoz, és elutasították a digitális fotómegosztást. A kirívóan rossz üzleti döntés miatt a cég 2012-ben csődbe ment, ugyanabban az évben, amikor a Facebook egymilliárd dollárért vette meg az Instagramot. Hasonlóan nem érezte az idők szavát a Minitel, amely az internet elődjeként sokáig nagyon sikeres volt Franciaországban, azonban a túlzott szabályozások és központosítás miatt nem tudott világszerte elterjedni, és elavulttá is vált.
Külön részt szenteltek a Donald Trump nevéhez fűződő bukásoknak, többek között a Monopolyhoz hasonló társasjátékának és a Trump egyetemnek. Ez utóbbi nemcsak kapitális bukás volt, de több millió dollár visszafizetésére is kötelezték miatta a volt amerikai elnököt. De ott van a szégyenlistáján a Trump víz, a Trump vodka és a Trump steak is.
Az élelmiszeripar egyébként is sok félrement innovációt kitermelt már, ezek közül a leghíresebbek a Heinz zöld színű ketchupja, a McDonald’s luxusburgere, a hagyományos Coca-Cola édesebb verziója, a New Coke, vagy a nagy vetélytárs, a Pepsi Crystal nevű átlátszó kólája.
Azonban ezeknél is durvábbak az egészségügyi hibák. Az ötvenes-hatvanas évek egyik legnagyobb katasztrófája a Thalidomid volt: a terhes nőknek felírt, reggeli rosszullétet enyhítő csodaszer súlyos születési rendellenességeket okozott, hiányzó vagy deformált végtagokkal születő csecsemők ezreinek okozva szenvedést. A szörnyű eset pozitív oldala, hogy számos országban szigorítottak a gyógyszerbiztonsági intézkedéseken.
Ide lehet még sorolni a Kent „egészséges” cigijét, amelyet új, innovatív szűrővel hoztak forgalomba, amely nem mást, mint a súlyosan rákkeltő azbesztet tartalmazott. A közelmúlt legnagyobb egészségipari átverése Elizabeth Holmeshoz kapcsolódik. Theranos nevű cégével azt ígérte, hogy forradalmasítja a vérvizsgálatokat. Bár az elvakult befektetők öntötték a pénzt az ötletbe és milliárdossá tették Holmest, ígéreteit nem tudta tartani. Ma már börtönben ül.
Külön fejezet jutott a Kudarc Múzeumában az erotikus innovációknak. A szex mindig is jó üzlet volt, de azért azzal sem lehet mindent eladni. A spray óvszer, a Hooters Airlines és a kölcsönözhető szexbaba is totális tévedésnek bizonyult, ez utóbbi talán a legrémisztőbb látvány a kiállításon.
Napjaink technikai innovációiból is lehet bőven szemezgetni. Bár hatalmas marketingkampánnyal vezették be, a Google Glass okosszemüveg a mai napig csak egy túlárazott kütyü, ami nem igazán jó semmire. De a cég által gyártott okosóra sem tudta eddig felvenni a versenyt a konkurens Apple Watchokkal. Persze az almás cég is belefutott néhány lyukba. A technikatörténészeken kívül valószínűleg már nem emlékszik senki a korong alakú egerekre vagy a kézírás-felismerő Newtonra, ahogy pillangó alakú billentyűzete sem nyerte el a felhasználók tetszését. A Facebookot üzemeltető Meta is sokszor bukott már, elég csak az egységes globális valutának megálmodott Librára gondolni, de az év legrosszabb technikai eszközének nevezett Facebook Portalra és a Facebook Gifts-re sem lehet büszke Zuckerberg.
Az Avatar mozifilm indította el a 3D-televíziók körüli őrületet, azonban soha nem váltak népszerűvé, egyrészt mert a felhasználók szemfáradtságról, hányingerről panaszkodtak tévénézés közben, másrészt a stúdiók nem voltak hajlandóak a drága technológiával leforgatni a filmeket.
A kudarcok közé olyan „innovációk” is bekerültek, mint a berlini fal, az eszperantó nyelv és a Museum of Failure hollywoodi vendégszereplése, ahol sem a helyiek, sem a turisták nem voltak kíváncsiak a bukásokat bemutató tárlatra. Vajon a budapesti vándorkiállítás sikeresebb lesz? Meglepődnék.
A Kudarc Múzeuma 2024. augusztus 25-ig látogatható.
Fotók: Hartyányi Norbert / Kultúra.hu
